Warwick Rockbass Streamer LX

Kedves „Sporttársak”…


Örömteli esemény számomra, amikor egy fa útjának végállomásaként nem evezőt, hólapátot vagy polcot tarthatok a kezemben, hanem egy basszusgitárt. Így volt ez most is, hogy kézbe vettem a Warvick cég, RockBass ,Streamer LX néven anyakönyvezett öthúrosát. Elöljáróban megemlíteném, hogy nem vagyok egy született Warvick rajongó, tehát elfogultsággal manósapkányit sem lehet vádolni… A gitár magán viseli a cég nagyon egyedi formatervezési hagyományait, nevezetesen semmi sem úgy van, ahogy elsőre várnánk… Kicsit vastagabb felső és kicsit kurtább alsó szarvak, a festőecsethez hasonlító fej, a játékos felé álló kulcsok, tehát már félhomályban is felismerhető Warvick sziluett fogadja a szemlélődőt. Pont ezért szeretik vagy mosolyogják meg a világban a cég gyártmányait. (a BMW-t sem szereti mindenki…)




És most a tények+tapasztalatok…  A hangszer nagyon basszusgitár kinézetű, szépen fényezett minőségi munka. Alaposan körbenézve sem találtam rajta kifogásolni valót sem a megmunkálást, sem az összeszerelést illetően. Ez jó pont a szememben a „Made in China” felirat felfedezését követő pár másodpercnyi gyanakvás után. Immár többedszer bizonyosodott be, hogy valami változott ezen a téren, nem kis örömünkre… A kétoktávos hangszer tökéletesen van bundozva, masszív húrláb és jó minőségű kulcsok biztosítják a felhasználó lelkinyugalmának megőrzését. Kézbe fogva az is kiderül, hogy a Wavick valamiért a RockBass névvel együtt a kicsit vastagabb nyakat is rockosnak tartja. (De miért???) Szó mi szó, fogtam már karcsúbb basszusnyakat a kezemben… Talán ez az egyetlen negatívum, amit meg kell említenem. Azonban a kényelem nem itt dől el igazán, hanem a beállíthatóságnál. Ott pedig nem lehet gond, mert a futószalagról lejött, tehát még nem precízen beállított gitáron is érződött : nagyon jól beállítható a kicsike. Ez egyébként Warvick hagyomány… A hagyományos (jazzbass) húrtávolságnál szűkebb elosztást is könnyedén megszoktam… Percek alatt tudtam „száguldozni” rajta… Slap játékra talán nem a legideálisabb, de láttam én már hasonló hangszeren villámkezű „slappert”… Ám ujjal vagy pengetővel remekül használható a Streamer LX. Az aktív elektronika a hagyományos négy gombos elosztású, azaz hangerő, balance, mély és magas hangszín potméter segíti tulajdonosát… Külön vidám volt, ahogy a ferdén felszerelt kulcsok „beleugrottak” a kezembe, ezt pár cég átvehetné szerintem. A MEC pick-up megint egy kis gyanakvással töltött el -volt már negatív tapasztalatom- úgyhogy a legbiztosabb módját választottam a tesztelésnek: hangszínek és a balance gomb középállásban, hangerő fel, erősítő felhangosítva… És lássatok csodát, meleg, természetes basszushang érkezett. Elöl-hátul pengetve kiderült, hogy hozza az elvárható kötelező gyakorlatot, többféle használható hang volt a kezem alatt – hangszínváltás nélkül. Az ötödik húr is hallhatóan része a gitárnak, ami sok hasonló kategóriatársáról már nem mondható el. Egyforma tónusban szólt minden húr. (az meg ugye nem olyan nagy probléma…) Ebből már nagy baj nem lehet, de mit tesz a balance gomb tekergetésére? Kifejezetten meleg és megfelelően „orros” hátsó hang, míg a belső pick-up a teltebb, puhább hangot hozta, összefolyás nélkül… Sokat javított a MEC és az én kapcsolatomon…hehe. A hangszínek nagyon jó helyen szabályoznak, talán csak a mély potit nem illik ész nélkül felcsavarni… (de ma ez a divat a gyártók között…) Még egész jó slap hangszínt is sikerült kihozni őkelméből ám itt már érezhető volt, hogy nem látta még hangszerész. (húrnyomás) Az új hangszereknél kötelező beállítás után remek társ lehet egy lelkes kollégajelölt kezében a RockBass.





Mindent egybevetve nem fog csalódást okozni öthúros barátunk annak aki nem a gitártól várja el, hogy helyette végezze el azt amit nekünk kell gyakorlással megtenni…

A Kb. 110 000 Ft-os ár alapján én kipróbálásra mindenképp alkalmasnak tartom a Streamer LX-et, amikor valaki a hangszervásárlás rögös, buktatókkal teli útjára lép.

Ne adjátok fel…
aSzapi.

2008 szeptember