A IX. Szaxofonosok Napja kapcsán
Beszélgetés Csider Károllyal

Az idei évben kilencedik alkalommal kerül megrendezésre a Szaxofonosok Napja nevű rendezvény, amelyet már nem kell külön bemutatni sem a szakmának, sem a közönségnek, hiszen az évtizednyi múlt sikerei bebizonyították a szükségességét és a létjogosultságát. Ezért a beszélgetésünk első felében egy rövid, átfogó képet mutatunk az idei rendezvény menetéről és a fellépőkről, majd igyekszünk érinteni a Fon-Trade Music körül történt legfontosabb változásokat, újdonságokat.

Bemutatnád nekünk a Szaxofonosok Napját, hogy néz ki a program, kik a fellépők, sztárvendégek?

A rendezvénnyel a fő célom az volt, hogy összehozzam a különböző műfajokban (klasszikus, pop, jazz) tevékenykedő muzsikusokat, hogy hallgassák meg egymás játékát, hogy bemutatkozhassanak a fiatal tehetségek, ezáltal felfrissüljön, megmozduljon a teljes szakmai élet. Ennek megfelelően alakítottuk ki az események menetét. Mindig a klasszikus szaxofont tanuló gyerekek bemutatkozásával kezdődik a program, ezt követően az éppen aktuális országos szaxofonos verseny győztesei lépnek fel, őket követik a professzionális klasszikus szaxofon koncertek. Majd jönnek a pop, végül a jazz szaxofonosok fellépései.

A fellépők névsora mára már igen hosszúra nyúlik, szerencsére van egy olyan kör, akik szinte minden évben megtisztelik a rendezvényt jelenlétükkel, s erre tudjuk alapozni az egész programot, amelynek szélesítéséhez igyekszünk minden évben meghívni külföldi, vagy külföldön élő vendégeket is. Az idei eseményen két Ausztriából érkező vendégünk is lesz: Hannes Meixner és Lubomir Gospodinov Bécsben népszerű jazz szaxofonosok. Mindannyiunk legnagyobb örömére Tony Lakatos ismét elfogadta a meghívást – ő ma egyértelműen a világ legszűkebb élvonalához tartozik. Mint ahogy nagyon jó hír az is, hogy néhány év kihagyás után St. Martin is fellép a Szaxofonosok Napján.

Fontos elmondani, hogy a rendezvény teljesen ingyenes, és a fellépések, koncertek mellett egy kiállítás és vásár is várja a látogatókat, ahol a régi nagy márkák mellett megtekinthetők és kipróbálhatók a legújabb szaxofonok is, a tanuló szintű hangszerektől elkezdve a professzionális és a kuriózum számba menő modellekig – nem beszélve a hatalmas nád, fúvóka stb. kínálatról.

A Fon-Trade Music neve – csaknem húsz éve – meghatározó fogalom a szakmában, az ütősök és fúvósok világában. A számtalan márka és gyártó kereskedelmi képviselete mellett hangszerkészítéssel, javítással és restaurálással, oktatási és zenei tartalmak kiadásával, rendezvényszervezéssel és mecenatúrával, ilyen komplex módon, nem foglalkozik más. Úgy vélem, hogy minden, a Fon-Trade Music körül történő változás kihat a szakma ezen ágán tevékenykedő összes résztvevőre. Éppen ezért kértem Csider Károlyt, hogy összegezze a legfontosabb változásokat, újdonságokat.

Az talán már senkinek nem újdonság, hogy a gyártói kapacitások nagy része a hangszerek területén is áthelyeződött a Távol-Keletre, azon belül is zömmel Kínába. Ezt szép lassan kezdi elfogadni a világ. Mindaddig, amíg megfelelő minőség-ellenőrzés mellett zajlik a gyártás, nincs is ezzel nagy gond. A baj főként azokkal a „no name” termékekkel van, melyek mögött nem áll ott valamelyik ismert, nemzetközi cég kontrolja. A legváltozatosabb fantázia nevek alatt kerülnek forgalomba világszerte – de már az úgynevezett „címkés” termékek is ismertek, amelyekre bármilyen márkanév rámatricázható utólag úgy, hogy nem áll ott mögöttük az elvárható ellenőrzés. Sajnos ebben a szörnyű morális-gazdasági helyzetben nem egy zenetanárból kereskedővé avanzsált próbálkozó el is tudja sütni ezeket itt-ott – mivel látszólag nincs nagy különbség az ilyen és az elfogadható minőségű hangszer között. Pedig így borzalmas minőségű „gagyi” hangszerek kerülnek forgalomba, a vásárlókban pedig még nem alakult ki az a vásárlói kultúra – a nyugat-európai országokban már létezik ilyen – mely révén az emberek belátják, hogy nem éri meg pusztán a csábító ár alapján kiválasztani a megvásárlásra kerülő terméket. Ez különösen fontos lenne a hangszerek esetében, hiszen azok minősége közvetlenül befolyásolja a végeredményt, tehát a zene minőségét is. És fokozottan érvényes ez a tanuló hangszerekre, hiszen ott akár a még el sem kezdett zenei pálya rövidúton történő befejezéséhez is vezethet egy rossz választás. Ugyanakkor a gyártókra visszafelé hatva is nagyon veszélyes a jelenség: még a nagy múltú, neves gyártókat sem kerülik el ezek a negatív hatások, hiszen a kereslet csökkenése oda vezethet, hogy egyes cégek egész egyszerűen tönkremennek.

Persze azt is tisztán kell látni, hogy a hazai rossz gazdasági körülmények közepette szinte törvényszerű a vásárlók ilyenfajta viselkedése, mert például egy zeneiskola esetében a szűkülő keretek mellett képtelenség egyszerre tartani a minőséget és a megvásárolandó darabszámot is. Itt jön elő az én régi-régi vesszőparipám, hogy nekünk, szakkereskedőknek kell a minőséget pártolnunk, s az olcsóbb termékek közül is kiválasztanunk azokat, amelyekkel jelentős minőségromlás nélkül is áthidalhatjuk az adott helyzetet, hiszen csak így kerülhető el a folyamatos leromlás, lecsúszás. Éppen ezért nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy hosszútávon – még ha ez látszólag nehéz és nem is annyira kifizetődő – csak a minőség képviselésével lehet eredményesen fennmaradni.

A képviselt márkák körében történt-e valami változás?

A klasszikus hangszerek világában nagy áttörések érthető módon nincsenek. Egy-egy új, vagy újnak mondható gyártó persze időről-időre megjelenik, aminek nagyon örülünk, de ezen a területen lényeges változások nélkül haladnak az események.

Sajnos a Premier dobok háztájáról említhetek egy negatív példát, mivel a cég – épp a fent részletezett körülmények miatt – igen mély gödörbe került. Más gyártókkal összehasonlítva a gyártásukat csak jókora késéssel helyezték át Kínába, ezért versenyképesség szempontjából olyan hátrányba kerültek, amely kishíján a gyár csődjéhez vezetett. Jelenleg is azon dolgoznak, hogy újra elindulhasson a kereskedés, új céget alapítottak új tulajdonosi háttérrel, és mindent elkövetnek, hogy a márka fennmaradhasson.

A Ludwig doboknál még az ázsiai termékek esetében is igyekszünk a jövőben csak azokat a modelleket tartani, amelyek egy fokkal magasabb minőséget képviselnek. Ők a legprofibb szériáikat a mai napig is az USA-ban gyártják, ilyen például a Led Zeppelin-féle legendás Zep Set, amely a mi üzletünkben is megcsodálható. Igaz, hogy ezek a dobok nem olcsók, de az a tradíció és minőség, amit képviselnek, fontos.

Mi a helyzet a hangszerkészítéssel?

Komplett hangszer elkészítésében nem gondolkodom mostanában, mert Magyarországon ennek nincs realitása, de igen sok fuvola fejet készítek, és ezek nagyon sikeresnek bizonyultak mostanság. Például a Trevor J. James céggel csináltunk egy közös hangszert, amelynek átalakítottam, „felturbóztam” a fejét és így kerül forgalomba, Acoustic by Csider néven. Tényleg nagyon jók a visszajelzések a hangszer elfogadottságával kapcsolatban. Bécsi üzletemben pedig Miyazawa fuvolát árulok – természetesen a gyártó egyetértésével – Straubinger Acoustic by Csider tipusú fejjel. Ez így egy egészen egyedi, ugyanakkor elfogadható árú profi hangszer, amely úgy szól, mint a legdrágább mesterhangszerek.

Mostanában jelent meg új zenei kiadványotok?

Igen, nagyon büszke vagyok, hogy megvalósult a Flute For Four című CD, amin az általam készített arany fuvolán játszik négy kiváló fuvolaművész: Adorján András, Bodoky Gergely, Ittzés Gergely és Kovács Imre.

Köszönöm a beszélgetést: Andrásik Remo
HANGFOGLALÁS MAGAZIN | 2008. ÁPRILIS-MÁJUS