„Jobbkezes a konzervnyitó, jobbkezes az olló, jobbkezes az oktatás.”
Tény, hogy a világot a jobbkezes emberek számára találták ki. Jobbkezes a konzervnyitó, jobbkezes az olló, jobbkezes az oktatás. Noha szerencsére már nem az 1950-es években járunk, amikor még tűzzel-vassal irtották a balkezességet, átszoktatással kínozva szerencsétlen gyermekeket (ezáltal sok esetben diszlexiát, diszgráfiát okozva), a kézírást elsajátítani próbáló hatéves balkezes még ma is jelentős hátránnyal indul az általános iskola első osztályában „normális” társaihoz képest. Sajnos nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint jómagam, aki pedagógus mamája védőszárnyai alatt kezdett ismerkedni a betűvetéssel, drága nagyanyám még a kollégáival is képes volt összerúgni a port, ha kétbalkezességem miatt bárminemű hátrányos megkülönböztetés ért!
A Sound Performance Lab (SPL) történetéről bevallom, nem sokat tudok, és az SPL honlapján sem találtam róla túl sok információt. Hallottam már korábban is hogy „vasakat” gyártanak, de a plugin-software-eikről, egyáltalán nem tudtam,. Ez persze nyilván az én tájékozatlanságomnak köszönhető, hiszen -mint utóbb kiderült- egy elég komoly német cégről van szó. Jelen tesztünk tárgya egy roppant hasznos és praktikus berendezés, amely két fontos funkciót ötvöz a gitárosok (és talán a szomszédok) nagy örömére.
Ritkán van lehetősége az embernek olyat csinálni ami nem túl megszokott, vagy ritkán hallható. Azt gondolom nem mondok új dolgot azzal, hogy kicsiny hazánkban a G3 (Jow Satriani, Steve Vai +1) hoz hasonló koncertet nem túl sűrűn van alkalma megnézni a magyar embereknek. Ennek nem is igazán tudom mi lehet az oka, annyi azonban bizonyos, hogy rengeteg kiváló gitáros található hazánkban, mégsem látjuk őket sűrűn együtt zenélni. Na de ennek vége. A Hangfoglalás kiállításon (október 2-3-4) tanúi lehetünk egy biztosan feledhetetlen koncertnek melyen kicsiny hazánk (és azon túl) három legismertebb gitárosa fog fellépni (együtt). Ismerjük meg őket:
A mai ebéd két fogásos: egyrészt egy gitár, másrészt az utólag belerakott elektronika kerül terítékre. Nagyjából ugyanezt a konfigurációt használja Jamie Winchester is a „jutyúbon” található hangszerbemutatójában, ahol további Artec cuccokat mutat be.
A magam részéről ezt az utólagos beépítést sokkal inkább támogatom, mint hogy a gitárral együtt vegyük meg az elektronikát. Helyből komolyabb hangszert tudunk venni, amibe később belerakhatjuk a kedvünkre való erősítést. Kezdjük tehát a hangszerrel.
A Furch Durango a cseh manufaktúra alapmodellje. Hangsúlyozom: nem gyárról van szó, hanem egy nagy műhelyről, így az onnan kikerülő hangszerek több odafigyelést kapnak mintha futószalagon készülnének. Ez a Durango esetében olyan jól eltalált ár-érték viszonyt takar, hogy a Furch cég évente csak adott mennyiséget gyárt belőle, mivel nem ez a modell a fő vonaluk.
Milyen hangszert rejthet egy méretes krokodilbőr koffer? Mielőtt felháborodnának az állatvédők, mindenkit megnyugtatok, műbőrről van szó, mindenesetre a látvány elsőre sokkoló… A tekintélyt parancsoló bőröndben egy sokkal szolidabb gyöngyvászon puhatok lapul, benne egy nem éppen átlagos gitár; a Godin RG-3, egyenesen a kanadai manufaktúra fő műhelyéből, Richmondból.
Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy egy újabb Strato-kópiáról van szó, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy Stratocaster-ihlette mesterhangszer. A forma és a három single-coil hangszedő, sőt, még a jellegzetes koptatólap kontúrjának intarziája is erre utal, de a faanyagok összetétele már valami többet sejtet...
Két nagyon szép – talán az elegáns szó még inkább illik rájuk – gyöngyház-fehér gitárt kaptam próbálgatás és bemutatás céljából a Forte Acoustic Kft.-től. Mivel Cort gitárokról van szó, amelyek köztudottan a legjobb ár/szolgáltatás kategóriába tartoznak jelenleg a világon, ezért nagyon tárgyilagos, sőt néhol inkább kritikus próbálok maradni, nehogy az elfogultság vádjával illethessenek.
A két hangszer pusztán annyiban tér el egymástól, hogy az egyik fixhúrlábas (Tone-o-matic, testen átmenő húrozással), míg a másik tremolós (Floyd Rose FR-III version). Nagyon letisztult, mondhatni minimalista vonalvezetésű formavilág jellemzi ezeket a modelleket, szépek az ívek és a domborodó test kialakítása. Ma már egyáltalán nem meglepő módon ezekért a szolgáltatásokért semmiféle felárat nem kell fizetni.
Gyakorolni márpedig kell. Ezt kijelenthetem.
Ami nem mindegy, hogy az ember
fia hogy gyakorol, és a hangszere hogy
szólal meg. Remek alternatíva az elektromos
hangszer hang já nak erôsítésére, a kisebb-
nagyobb kom bók és effektek mellett
a fejhallgató erô sí tô. Fejhallgató erôsítô piaci
lét jo go sult sá gát többen megkérdôjelezték/
meg kér dô je le zik, több-kevesebb joggal, hiszen
a kis tranzisztoros dobozkák hangja
hagy kívánnivalót maga után, pedig egy kis
eszköz sokszor jól jön.
Egészen szokatlan – mondhatjuk fúziós – módját választottuk a mai hangszerbemutatónknak, mivel az írás első részében László Atilla osztja meg velünk a hangszerrel kapcsolatos élményeit, míg a második szakaszban jómagam teszem ugyanezt.
-A gitár tokját kinyitva, egy gyönyörű hangszerrel találjuk magunkat szemben. Ami már azonnal megragad, az az elegáns szín és forma, ami a fél-doboztestű gitárt első látásra vonzóvá teszi. A hangszert kézbe véve ez az érzésünk fokozódhat, nagyon jól sikerült eltalálni a méretét, kényelmes játszani rajta...
Remélem nem túl nehéz a suli, jut időd azért másra is, akár szórakozásra is. Írtad, hogy az albérletben gitározgattál egy keveset, de a szomszédok szóltak a hangerő miatt. Pedig hát mi az a száz watt? J Azt is említetted, hogy azok a szoftveres gitárcuccok amiket küldtem neked, alig mennek a laptopodon. Hát igen, az ilyen programok alá „nagyvas” kell, meg valami normális hangkártya és ez így már nem olcsó mulatság. Tudom, ezek a problémák Góliátként tornyosulnak előtted. Ám megtaláltam azt a fegyvert, amivel Dávid, legyőzheted Góliátot. JamVOX!!! Ez a Te parittyád!
Jelen írásom elején eltekintenék a Vox cég történetének vázolásától; azt gondolom, szükségtelen bemutatni egy ilyen tekintélyes múlttal és jelennel rendelkező márkát. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a Vox nem csupán utánozhatatlan hangú erősítőkkel büszkélkedhet, hanem gitárok gyártásával is foglalkozik - nem kevésbé magas színvonalon. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, elsőre a Vox név hallatán a zenészek 99%-ának a legendás AC30-as modell ugrik be. Aztán természetesen tudvalévő az is, hogy ma már nem áll távol tőlük az ultramodern, digitális technológia és a tradíciók ötvözése sem...
Napjainkban, a gitár világában az figyelhető meg, hogy mintegy 10 esztendeje szinte egyáltalán nem gyártanak rack-es effekteket. Ennek sok oka van. Az is érzékelhető, hogy soha ennyi cég nem jött elő annyiféle, és mindenféle analóg pedálos effekttel, mint mostanában. A következő írásokban a dán T-REX Engineering termékeit fogom bemutatni. A cég nem ismeretlen, hiszen a két alapítója Lars Dahl és Sebastian Jensen már a kilencvenes évek közepén hallattak magukról. Mindketten nagy rajongói a kütyüknek és persze a rockzenének, így nem is volt számukra olyan nagy feladat megalkotni a gitáros világ legjobb MIDI interfészét a legendás Mac1 Mac1 MIDI vezérlőt és BigFoot MIDI pedált.
Mielőtt nekiszaladnánk a terméknek, ejtsünk szót a márkáról, amely az idei évben került be a köztudatba. Viszonylag gyakran előfordul a legkülönfélébb termékek gyártóinál, hogy egy sorozatot, vagy koncepciót nem a jól ismert márkanév alatt dobnak piacra, hanem egy új brand-et hoznak létre, teljesen eltérő márkanévvel és filozófiával, sőt leggyakrabban eltérő tartalommal is azért, hogy új vásárlórétegeket is meg tudjanak vele célozni. Hogy megértsük mindezt, nem is kell messzire menni, mert akár ebben a számunkban is találhatunk erre példát, hiszen a Cort cég is Parkwood néven gyárt egy egész családnyi gitárt, vagy mondjuk az autógyártás példáit is felhozhatnánk, mivel ott is használják ezt a jól bevált módszert.
A fenti cím egy gitár- midi kontrollert takar, ami más elven működik, mint a korábbi rendszerek, de erről később bővebben is írok.
Sok gitáros - köztük én is - amellett, hogy szeretjük az akusztikus és elektromos gitárok hangját, nyitott szemmel figyeljük, milyen lehetőségek rejlenek még hangszerünkben. Amióta a midit feltalálták, a billentyűs hangszerek után akár gitárral is eljátszhatjuk a fúvós, ütős, vonós…stb hangszerek szólamait. Játszunk a gitáron, és trombita vagy hegedű hang szól, mondhatom nagyon inspiráló. Igen ám, ez mind szép és jó, csak akadt egy zavaró tényező, amit mindeddig nem sikerült kiküszöbölni, ez pedig a hang késése...
Nem is tudom, hol kezdjem… Nézzük talán az első címet. Valamikor réges-régen egy teszt alkalmával írtam azt, hogy a technika mai fejlettségi szintjén, az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bármely gyártó termékeivel kapcsolatban pozitív, vagy negatív előítélettel éljen, s alapos kipróbálás nélkül alkosson véleményt egy berendezésről pusztán azért, mert esetleg az előző „100.000” fejlesztésből származókat ismeri. Annak az írásnak a végén magam is csatlakoztam a fenti címben álló közhely alkalmazóinak táborába: Soha ne mondd, hogy soha! Ehhez többé-kevésbé tartottam is magam az azóta eltelt évek alatt. Azonban gyarló ember lévén, megtaláltam a kiskaput jelentő kivételeket, pl. a Marshall erősítőit...
-Joe Satrianit senkinek nem kell bemutatni. Remélhetőleg a VOX-ot sem. Ezen két ismert név közös munkájának gyümölcse a Satchurator...
-A KORG eddig sem szűkre szabott hangoló szortimentje, további modellekkel bővűlt...
-Glab - Egy új márka a KORG.hu ZóNA kínálatában. A legfontosabb termékek a cég gitár rendszervezérlő kapcsolói.
-VOX JamVOX - Aki már unja a Guitar Hero-t és valami komolyabb játékkal szeretne játszani egy igazán remek készüléket vásárolhat a VOX-tól...
Sokáig gondolkodtam, hogy vajon lehet-e két egymástól ilyen távol eső típusú és árkategóriájú gitárt, egyetlen írásban bemutatni, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Az egyik oka épp ez volt, hogy úgy döntöttem mégis megpróbálom, mivel mindig is szerettem a kihívásokat. (Nagyképű duma.) Van azonban egy sokkal racionálisabb érvem is, ez pedig nem más, mint az, hogy gyakorlatilag nem lehet bevezetőt írni a Cort hangszerek elé, és oltári gáz lenne kétszer ugyanazt leírni. Vajon miért nem lehet bevezetőt írni ezek elé a hangszerek elé? Azért, mert vettem a fáradtságot és visszakerestem az elmúlt hat-nyolc Cort-ról szóló írás bevezetőit és azt láttam, hogy nagyjából mind ugyanaz, akár én írtam, akár Peta, akár valaki más. Arról szólnak, hogy a Cort, már megint milyen jól eltalálta ezt, vagy azt a hangszert, és hogy megkockáztatjuk, hogy talán a legjobb ár/érték arányú hangszer ez, vagy az a piacon.
Nem túl sok olyan gyártóról tudok, amiről azt gondolom, hogy bármelyik gitárját veszem a kezembe, nagy csalódás nem érhet. Furcsa módon az egyik ilyen cég a Framus. A német hangszeripar eme zászlóvivője valami miatt (Magyarországon) méltatlanul a háttérbe szorult. Az egyetlen, amivel magyarázni tudnám a kialakult helyzetet, talán egyedül a Framus különleges formavilága, ami furcsa módon ötvözi a tradíciókat és az ultramodern gyártási technológiát. Minden kornak (néhány éves időszakokra gondolok) megvannak a maga „divatmárkái”, és eközben olyan komoly minőségű hangszerekről nem is vesz tudomást a szakma, amik lehet, hogy nem az aktuális trendeket követik, viszont súlyos, maradandó értékeket hordoznak magukban. Nos, a Framus pont egy ilyen márka.
Azt bizonyára mindannyian érzékeljük, hogy a technika még soha ennyire nem szolgálta a gitárosokat, mint manapság. Ugyancsak a technika teszi lehetővé, hogy egyre több új analóg pedál jelenik meg. Érdekes belegondolni, hogy a rock születésének hajnalán, a ’60-as években alig tucatnyi cég gyártott valamilyen kiegészítő pedált, többnyire vagy torzítót, vagy Wah pedált. A modulációs effektek csak kb. 10 évvel később jelentek meg. Ma, ha a névtelen kínai gyártókat is beleszámítjuk több ezer pedálról beszélhetünk. A pedálok és a padló multieffektek teljesen egyenrangúan haladnak fej, fej mellett, azaz mindkettő egyformán népszerű. A pedálokat használók sokáig kénytelenek voltak megalkudni bizonyos technikai korlátokkal.
Sokan felteszik a kérdést, hogy mitől lehet egy kábel új generációs, és egyáltalán mit lehet még tenni a kábelekkel, hogy jobbak legyenek, hiszen a kábelek több, mint fél évszázada változatlannak tűnnek.Mindenek előtt vegyük szemügyre a kábelek gyenge pontjait. A gitárhoz és a legtöbb audio eszközhöz árnyékolt kábeleket használunk, a zajok kiszűrése érdekében. A kábel magját általában több eres réz kábel képezi, az árnyékolás ugyancsak réz fonatból készül, többféle fonási mintázattal. Ennek mintázatát részben gyártási, részben elektronikai kompromisszumok kötik.
Az erősítő szimuláció története több irányba vezethető vissza. A cél mindegyiknél közös, az alkalmazott eszközök is, azonban a megvalósítás koncepcionális módja változó. Ez a másféle koncepció különösen érvényes a Vox Valvetronixra. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a Vox milyen kalandos történetet élt végig a cégalapításától kezdve. Az utóbbi évtized egyik legfontosabb motívuma volt, hogy a céget a Korg vette gondozásába. Mikor ez megtörtént, sokan a cég végét sejtették mögötte, azonban nem így történt.
Egy régi ismerősöm került a kezeim közé a Crafter DE7-es személyében. Korábban már volt szerencsém találkozni vele a Gitármánia táborban és a Hangfoglaláson is, de most egy kis időre hozzám is költözött.
Mielőtt magáról a gitárról írnék, ejtsünk néhány szót arról, honnan is származik. 1972-ben, Koreában alakult egy manufaktúra, ami abban az időben, távolkeleten igencsak ritkaság volt. Ott nem igazán volt kereslet a handmade akusztikus gitárokra –nem egy tipikus koreai népi hangszer- így aztán az angolszász országokban kezdték értékesíteni őket...
Ha egy mondatban próbálnám meg kifejezni ennek a masinának a lényegét, akkor ez körülbelül úgy szólna, hogy: egy olyan hangfal és mikrofon szimulátor, amely bármilyen fajta gitárerősítőhöz használható, stúdióban és színpadon egyaránt. Gyorsan hozzáteszem, hogy ez nem egy újabb digitális kütyü, a cucc teljesen analóg. A német SPL cég 2007-ben, Frankfurtban mutatta be ezt a berendezést, ami most már Magyarországon is kapható.
A zenészvilág talán legkonzervatívabb rétege a gitárosokból áll, akik joggal vagy kevésbé indokoltan ragaszkodnak a jól bevált eszközeikhez. Habár széles körben használnak különböző elektronikát – pl. erősítő, mikrofon, effekt – a számítógépen alapuló megoldásokkal szemben különféle megokolással sokáig ellenállónak bizonyultak. Ha végiggondoljuk, persze a digitális effektek használatával már a technológiát beengedték a falakon belülre, de a klasszikus számítógép hardware/software kombináció még sokáig ellenségnek számított. Ennek a viselkedésnek érthető okai vannak...
A Hagstrom, a svéd gitárépítő művészet újabb parádés példáját nyújtja natúr fából: elegáns, sokoldalú, kedvező.
Már a Hagstrom kicsomagolása során feltűnik az északi szőke kivitel elegáns szépsége. A lényegében színtelen lakkozású habos jávor top, sugárzóan tekint a nézelődőre, és azonnal magával ragad. A fogólapra is jut a Hagstrom urainak figyelméből, stílusos intarziák több színű gyöngyházból – és ez még csak nem is tűnik giccsesnek. A krómozott mechanika és a tipikus fejforma kerekítik a hangszert egy tulajdonképpen szép formájú designer darabbá.
Már szárazon játszva is megmutatkozik az Ultra Swede hatalmas szuszténje. A hang vaj puhán húz át a fán, és sokáig zeng. Amennyiben tompítjuk a mély húrokat már sejthető valami abból a nyomásból, amit az erősítő fog kapni...
Bizonyára sokan tanulmányoztátok híres gitárosok rack összeállítását. A Gitárhangrendszerek sorozatban ezeket bemutatjuk mi magunk is. Szinte minden igényes gitáros rackjéről készült fotókon találunk valamilyen áram kondicionáló, szűrő, regulátor, vagy pufferelő egységet. Legtöbbször Furman márkájút. Ebben az írásban szeretném felhívni a figyelmet ezek fontosságára. Teszem ezt két okból: részben, mert végre a hazai igényesebb gitárosok rackjében is megjelentek a Furman áram kondicionálók, a cégnek van képviselet idehaza is, másrészt pedig azért, mert a hazai hálózat stabilitása és szennyezettsége enyhén szólva katasztrofális...
A Cort -nem sokkal a méltán népszerű Hiram Bullock modell után- megint feladta a leckét sok gitárgyártónak. Igaz ugyan, ez a hangszer kétszer annyiba kerül, mint az előbb említett jellegzetes „nyers deszka” kinézetű modell, ez érthető is, hiszen az NZS-2 nem csak bitang jó hangszer, de design-ja is sokkal inkább elegáns.
A Japán ARIA cég tavaly ünnepelte fennálásának 50. évfordulóját.
Ezt a neves eseményt sok régi "nagyágyú modell" (pl PE-1500) újrakiadásával is emlékezetessé tették, ám most egy fiatalabb gitárról az STG-004 DX ről ejtenénk pár szót.
A gitár a kicsit vékonyabb pénztárcával bíró, de jó minőséget kereső muzsikusoknak készült. Az STG-004 DX egy igazi stratocaster típusú gitár, első blikkre maximum a húrlábnál elhelyezkedő Humbucker lehet egy kicsit eltérő ettől. A test égerfából készült, a csavarozott rögzítésű nyak juhar, rózsafa fogólappal, 22 medium méretű bunddal ellátva. A gitár feje a klasszikus strato alakot idézi, persze minimális eltérésekkel, a hangszedőket vastag, nagymintájú gyöngyház koptatólap veszi körül...
Hangfoglalás Online Hang- és Hangszertechnikai Magazin
Instrument Reklám © 2012