Cort KX5FR-WP és KX5-WP

Két nagyon szép – talán az elegáns szó még inkább illik rájuk – gyöngyház-fehér gitárt kaptam próbálgatás és bemutatás céljából a Forte Acoustic Kft.-től. Mivel Cort gitárokról van szó, amelyek köztudottan a legjobb ár/szolgáltatás kategóriába tartoznak jelenleg a világon, ezért nagyon tárgyilagos, sőt néhol inkább kritikus próbálok maradni, nehogy az elfogultság vádjával illethessenek.

A két hangszer pusztán annyiban tér el egymástól, hogy az egyik fixhúrlábas (Tone-o-matic, testen átmenő húrozással), míg a másik tremolós (Floyd Rose FR-III version). Nagyon letisztult, mondhatni minimalista vonalvezetésű formavilág jellemzi ezeket a modelleket, szépek az ívek és a domborodó test kialakítása. Ma már egyáltalán nem meglepő módon ezekért a szolgáltatásokért semmiféle felárat nem kell fizetni. Ebben az esetben is kifejezetten olcsó hangszerekről van szó, hiszen a KX5FR-WP 62.000Ft.-ba, míg a KX5-WP 56.000Ft-ba kerül. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy már ránézésből is megérik az árukat, hiszen aki figyelemmel követte az elmúlt évek Cort gitárjait bemutató írásainkat, az rájöhetett, hogy ez a márkanév egyben garanciát is jelent a minőség, a használhatóság és az elvárt árak területén egyaránt.

Lássuk a kötelező kört. Az anyagmegválasztás területén most a hárs testre esett a gyártók választása, amely faanyag nagyon olcsó, jól megmunkálható és számos híres gitárgyártó palettájában – a több százezres kategóriában – is kiállta már a próbát. A nyak és a fogólap anyagai semmi meglepő fordulatot nem hoznak, hiszen a nyakat juharfából, míg a fogólapot rózsafából készítették. A nyak-test összetételt csavarozással oldották meg, a fogólap pedig 24 érintős. Az első kisebb szépséghibát épp a nyak-test összetételének csavarfuratainak ki, illetve eldolgozásainál találtam, melyeknek éleit és belső peremét nem hibátlanul alakították ki. Mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire zavarja, de a tény az tény. Aki esetleg arra vár hogy most aztán következnek a többi aprónak tűnő hibácskák, az bizony csalódni fog, mert a fixhúrlábas hangszernél kizárólag ezt sikerült észrevennem. A tremolós gitár tartogatott még egy hibát, amelyet a tremoló kar rögzítése szolgáltatott. Mivel ezeknél a típusoknál a karrögzítés egy külső, menetes rögzítőgyűrűvel történik, gyakori hiba, hogy idővel nem lehet kellőképp rögzíteni a kart és kotyogóssá válik. Ezt a jelenséget egyébként ennek a rendszerű Foyd Rose-nak lehet tulajdonítani, amit már tíz évvel ezelőtt számos szakíró szóvá tett. Nem halálos hiba, de feltétlenül bosszantó, hiszen bizonyos tremolóval eljátszható technikákat kizár. Ugyanakkor azt is megjegyezném, hogyha valaki beszalad egy hangszerboltba és szeretne vásárolni egy FR tremolót, akkor az a megdöbbentő hír fogadja majd, hogy csak drágábban tudja azt megvenni, mint az itt látható gitár teljes ára. Szóval miről is beszélünk...? Egyébként nekem is volt ilyen rendszerű tremolóval szerelt gitárom, nem is egy és mivel nagyon nyughatatlan ember vagyok, addig bosszantott a kotyogás, míg egy nap apám műhelyében húsz percnyi okoskodás és tíz percnyi effektív munkavégzés nyomán örökre száműztem ezt a tünetet az életemből, s a későbbi ilyen jellegű hangszereim esetében már a csomagolóanyag leválasztása után elvégeztem ezt a beavatkozást, mert tudtam, hogy egyébként állandóan idegesítene.

A játék és komfortérzet egyébként mindkét hangszer esetében kiváló... kényelmes, nagyon könnyen játszható a nyak minden fekvésben. Kifejezetten jó a sustain, a hangok a magasabb fekvésekben sem vékonyulnak el és már akusztikusan is jó érzés a hangszeren játszani. Egészséges tónusok és felharmonikusokban dús hangzás jellemzi. Azon mindenképp érdemes elgondolkozni, hogy ezeket a sorokat nyugodtan írhattam volna egy tízszeres szorzóval képzett árkategóriájú gitárról is.

Persze egy elektromos hangszernél az erősített hangzásnál nincs fontosabb tulajdonság, hiszen mégiscsak erre találták ki. Mindkét gitárban ugyanaz az elektronikai egység található, amely két Motherbrucker Zebra (H-H) hangszedőt, egy háromállású hangszedő-váltót, egy hangerő és egy push-pull-os hangszín potmétert takar. Utóbbi a humbucker-ek felezését látja el. Teljesen véletlenül épp a hangszerek hozzám kerülésekor üzemeltem be egy szuperszonikus Lexikon hangkártyát és egy SPL Transducer-t, melyek segítségével a 100W-os csöves JVM kihajtott állapotban is kezelhető hangerőn szólal meg a lehallgató rendszeren, így ezen sikerült a gitárokat próbálgatnom. Megdöbbentően jól „muzsikáltak”, különösen tetszett a fixhúrlábas hangszer megszólalása. Mind a tiszta, mind a crunch, mind pedig a szóló hangszínek meggyőzőek, sőt akkor fogalmazok helyesen, ha azt mondom, hogy ebben a formában már komolyan elgondolkodtató, hogy más hangszereken, vajon mi kerül az úgynevezett hozzáadott értéken kívül sok-sok százezerbe... és érhet-e ekkora különbségnyi többletet az a bizonyos hozzáadott érték...? Ennél a pontnál mindenképp nyitva hagynám a kérdést, mert nekem is sok drága hangszerem van, amelyeket rajongással szeretek, tehát fölösleges tovább magyaráznom.

Ezek a hangszerek nagyon megérik az árukat és aki egy-egy ilyen gitár mellett dönt, az biztos lehet abban, hogy nem fog mellé fogni és jó döntést hozott.

Andrásik Remo