Framus Panthera Classic Pro

Nem túl sok olyan gyártóról tudok, amiről azt gondolom, hogy bármelyik gitárját veszem a kezembe, nagy csalódás nem érhet. Furcsa módon az egyik ilyen cég a Framus. A német hangszeripar eme zászlóvivője valami miatt (Magyarországon) méltatlanul a háttérbe szorult. Az egyetlen, amivel magyarázni tudnám a kialakult helyzetet, talán egyedül a Framus különleges formavilága, ami furcsa módon ötvözi a tradíciókat és az ultramodern gyártási technológiát. Minden kornak (néhány éves időszakokra gondolok) megvannak a maga „divatmárkái”, és eközben olyan komoly minőségű hangszerekről nem is vesz tudomást a szakma, amik lehet, hogy nem az aktuális trendeket követik, viszont súlyos, maradandó értékeket hordoznak magukban. Nos, a Framus pont egy ilyen márka. A Panthera széria jó néhány darabját próbáltam már, de a félig üreges testű Classicon még sosem játszottam azelőtt. Kár volt kihagyni…

A gitár formája ugyanaz, mint a többi Pantheráé, annyi különbséggel, hogy a test felső része üreges, és egy klasszikus f-lyuk díszíti. Az üregbe bepillantva látható a kézzel írott típusnév és sorozatszám, valamint a hangszert hitelesítő tesztember aláírása. Ez már némi bizalmat kelt az emberben, főleg, ha tudjuk, hogy a németekre jellemző precizitás miatt ez a címke biztos, hogy nem kamu…

A hangszer teste egyébként klasszikus LP felépítésű; mahagóni hát, juhar előlap. A nyak szintén juhar, a fogólap rózsafa. A nyak rögzítését 2db csavarral oldották meg (ez jellemző a Framusokra), amitől nem kell megijedni; nem hallottam még olyan Framusról, aminek emiatt elmozdult volna a helyéről a nyaka, viszont igen kényelmes ez a megoldás a balkéznek. A gitár kidolgozása egyébként minden tekintetben példaértékű. Hibátlan, gyönyörű illesztések, sehol egy durva él, a bundozás pedig egyenesen tökéletes, hála a Plek technológiának. Ennek lényege, hogy az érintőket úgy helyezik a fogólapba, hogy a nyakat –a teljesen felhúrozott, felhangolt állapothoz hasonló- műterhelés alá helyezik, így a bundok biztos, hogy nem mozdulnak el, amikor a gitárt valóban használatba vesszük. A Framus olajmechanikás hangolókulcsok, a Tune-o-matic fix húrláb, és a grafit húrnyereg tökéletesen teszik a dolgukat; precíz hangolás, semmi hangolódás. A Seymuor Duncan SH-1 hangszedők nem igényelnek különösebb kommentárt, de a háromállású pickup-váltónál megállnék egy szóra. Apróság, de roppant praktikus, hogy a kapcsolónak nincs külön műanyag sapkája, tehát nincs, ami elvesszen róla, mint a legtöbb hasonló rendszerű gitárnál.

Bármilyen meglepő, azt kell mondanom, hogy a Panthera Classic Pro meglepően sokoldalú hangszer. Első ránézésre (és a nevéből kiindulva) inkább jazz-es hangra számítottam, de ennél jóval több van benne. Blues-ra, klasszikus rockra, ugyanennyire használható, de egészen brutális metál hangra is képes megfelelő erősítővel. Tiszta hangszínen hallható leginkább az üreges testnek köszönhető öblös, telt hang, ami ugyanakkor felharmónikusokban is igen gazdag. A nyaki hangszedővel kellemes, meleg jazz-es tónust kapunk, a pickup-váltó középső állásában pedig valahol a Les Paul és a Telecaster közötti hang szólal meg. A torzítás mértékét növelve kevésbé dominál az üreges test rezonálása, inkább a hangok lecsengésénél érezni, hogy hosszabb a hangkitartás, mint egy tömör lapgitárnál. Amúgy a Panthera hangszíne kifejezetten egyenletes, telt minden fekvésben. Ha muszáj lenne valamibe belekötnöm, az egyetlen talán a test alsó kivágása, ami lehetne nagyobb ívű, de még így is egész kényelmesen elérhető a 22. érintő. A nyakprofil viszont teljes hosszában nagyon kényelmes, kifejezetten jó érzés rajta játszani, és valahogy játék közben végig az az érzésem, hogy „nagyon egyben van a hangszer”.

Az ultraigényes, „kötekedő” gitárosok számára az a rossz hírem, hogy ebbe a hangszerbe nem nagyon lehet belekötni. Pusztán ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be egy ilyen gitár. Egy biztos; aki egy Framus Panthera Classic Pro tulajdonosa (vagy bármilyen más Framus gitáré), a világ egyetlen színpadán, vagy stúdiójában sem kell szégyenkeznie. Külön meg kell említenem a hangszerhez járó profi puhatokot, valamint azt a tényt, hogy felár nélkül(!) rendelhetünk bármelyik modellből balkezes verziót is. Azt javaslom, gondoljuk át, biztos-e, hogy világszínvonalú hangszereket csak a tengerentúlon képesek készíteni…

Lukács Peta  

2008 szeptember