Modern fúzió - Parkwood H4

Egészen szokatlan – mondhatjuk fúziós – módját választottuk a mai hangszerbemutatónknak, mivel az írás első részében László Atilla osztja meg velünk a hangszerrel kapcsolatos élményeit, míg a második szakaszban jómagam teszem ugyanezt.

-A gitár tokját kinyitva, egy gyönyörű hangszerrel találjuk magunkat szemben. Ami már azonnal megragad, az az elegáns szín és forma, ami a fél-doboztestű gitárt első látásra vonzóvá teszi. 

A hangszert kézbe véve ez az érzésünk fokozódhat, nagyon jól sikerült eltalálni a méretét, kényelmes játszani rajta. A fogólap a felső D hangig használható, korrekt a bundozása. A felső fekvésekben lefogott akkordok is tisztán játszhatóak. A gitár készítői gondosan választották ki a műszaki megoldásokat a használóik szempontjából, pl. a Grover kulcsokkal lineárisan, finoman lehet hangolni a húrokat, nem utolsó sorban a hangszerhez tartozó tok is kifejezetten „csini”.

A gitár hangja kimondottan érces, inkább a Fender szisztémájú hangszerek kedvelőinek ajánlható, nem annyira azoknak, akik pl. a Gibson meleg hangját keresik. Számomra ez a hang kicsit nyersnek tűnik. A fél-doboz testből adódó hangzás jó átjárást biztosíthat a fusion zenélés irányába. A gitárhang pikantériáját még fokozni lehet a hozzáadott piezzo hangzással, melyhez külön hangszínállítási lehetőséget is biztosítottak.

Vonzó, jól felszerelt, kényelmes gitár, nagyon szép kidolgozással, korrekt áron.

László Attila

-Én is felsorakoznék Attila mögé, és csatlakozom mind a külcsín, mind a belbecs tekintetében az általa leírtakhoz. Amit a magam részéről azonnal kiemelnék az nem más, mint a szemtelenül alacsony 220.000Ft.-os ár. Egy ilyen hibrid hangszerért ez gyakorlatilag nem összeg. 

S ha már ilyen földhöz ragadt módón indítottam, akkor így is folytatnám, nézzük a kötelező anyag és technikai paramétereket: a hangszer testét és a nyakat mahagónifából, a fogólapot rózsafából, míg a topját tömör ausztrál blackwood-fából készítették. Itt álljunk is meg egy rövid eszmefuttatás erejéig. 

Ezzel a faanyaggal eddig nem sűrűn találkoztam, ezért utánakérdeztem egy kicsit. A fa nevének nincs magyarra fordított megfelelője, ezért jó, ha megszokjuk így. Kizárólag Ausztráliában őshonos. Mintázata, színe, megmunkálhatósága leginkább a diófához hasonlít. Hangjának tulajdonságai azonban inkább hasonlíthatók a hangszerkészítésben már ismert egzotikus keményfákhoz. Kiemelkedő magas és közép-magas tartománnyal rendelkezik… ezért is érezhető a fent már említett ércesség a hangban. Ez egy általam nagyon fontosnak ítélt momentum, mivel a gitár egyéb anyagai nem teszik indokolttá a fényesen, pregnánsan megszólaló hangot, hiszen gondoljunk csak bele… ha a top juharból készült volna, akkor valószínűleg ez a gitár is éppúgy szólalna meg, mint bármely hasonló felépítésű más társa. Ugyanakkor a fejlődésnek épp az a lényege, hogy kísérletezünk az ismeretlen, szokatlan anyagokkal, technológiákkal. Részemről, már csak ezért is adnék egy csillagos ötöst a gyártóknak. (Aki egyébként nem más, mint a korábban már sokszor felmagasztalt Cort cég.)

Folytatva a kötelező „kanyart”, meg kell említenünk, hogy a készítők nem spóroltak a technikai eszközök megválasztásakor sem, hiszen a hangszerbe egy Seymour Duncan SM-1N és egy SM-3B mini Humbucker mágneses hangszedőt, valamint a húrlábba egy Fishman piezzo-t, a hozzátartozó aktív elektronikával helyeztek el. Ezek a felszerelések önmagukban is garanciát nyújtanak a kiváló megszólaláshoz, de a hangszer különleges akusztikai tulajdonságával ötvöződve egészen káprázatos sokszínű és egyedi hangzás a végeredmény.

Ezzel át is eveztünk a megszólaló hang területére, amely szintén tartogat további említésre méltó megoldásokat. Mivel a nyak-test találkozás ragasztással lett kialakítva, ugyanakkor a húrbefűzés pedig a testen átmenő húrokkal, a hangok lecsengése olyan sokáig és egyenletesen tart, mintha egy effektet használnánk ennek érdekében… pedig nem. Ugyanennek – no és az alapanyagoknak – köszönhetően a megszólaló hang olyannyira felhang-dús, hogy a lefogott harmóniák úgy szólalnak meg, mintha nem is egy, hanem több gitáron egyszerre fogták volna le őket. Nagyon inspiráló.

Az egész hangszerről kialakított összképem és összegzésem is már csak önmagam ismétlése, mert ez a hangszer valóban nagyon inspiráló, azt gondolom, hogy az ilyen hangszerek hajtják, viszik előre a zenészt olyan területekre, amelyeken korábban még nem járt, s ezzel az egész zene gazdagodik.

Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki ezt a gitárt, mert igazán nagyszerű élményt jelentő találkozás elé nézhet.

Andrásik Remo