Vox ToneLab LE erősítő szimulátor

Az erősítő szimuláció története több irányba vezethető vissza. A cél mindegyiknél közös, az alkalmazott eszközök is, azonban a megvalósítás koncepcionális módja változó. Ez a másféle koncepció különösen érvényes a Vox Valvetronixra. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a Vox milyen kalandos történetet élt végig a cégalapításától kezdve. Az utóbbi évtized egyik legfontosabb motívuma volt, hogy a céget a Korg vette gondozásába. Mikor ez megtörtént, sokan a cég végét sejtették mögötte, azonban nem így történt. A Korg adott lehetőséget, hogy a márkanév bekapcsolódjék az új technológiába, felfrissüljön és új arculatán keresztül tovább élhessen. Vannak ellenkező példák is: Megkérdezhetjük, hogy a Marshall vajon eddig még miért nem lépett be az erősítő szimulációba? Talán előbb utóbb ez is eljön, mert a kor szelleme ezt kívánja, de mire a Marshall belép, addigra más cégeknek és többek között a Voxnak is már tetemes előnye lesz.



Ezúttal a Vox Valvetronix ToneLab LE típusú fizikai modellezős erősítő szimulátort mutatom be. Az eddigiekkel ellentétben nem a fizikai kivitellel kezdeném, hanem a szoftveres és elvi koncepcióval.
A Vox erősítő szimulációs koncepciója egyfajta hibrid megoldásnak tekinthető. Ha áttekintjük, hogy egy gitárerősítő három fő egységből áll, előfokozat, a végfokozat és a hangfal. A szimuláció előfokozati része lényegében a szokásos algoritmikus modellezési mód. A második fokozatában azonban visszatérnek az analóg tartományba és a végfok viselkedésének modellezését, torzítását egy kisteljesítményű kettős triódával, egy ECC83 előfokcsővel valósítják meg. Ez a cső úgy képes működni, mint egy 2 vagy 4 csöves végfok kapcsolásban lévő cső. Egy miniatűr végfokot építettek ki, minden tekintetben. A cső kimenete után a jel egy kicsiny, de valódi kimeneti transzformátoron keresztül kerül a hangfal szimulációt végrehajtó áramkörbe, majd így a kimenetre. Ezen a ponton válik hibrid modellezéssé. Ezt a hibrid modellezési módszert nevezték el Valve Reactor-nak. A Valve Reactor módszer először a Vox AD60/120VT erősítőben próbálták ki és alkalmazták. Hogy ez mennyire vált be, majd az írás végén látni fogjuk.

A Valve Reactor:
A Vox Valve Reactor nem más, mint egy miniatűr, kettős triódával és kimenő tarfóval működő végerősítő fokozat, persze miniatűr teljesítménnyel. Elvét az alábbi diagram szemlélteti.
Innentől máris többet láthatunk a koncepcióból. Az ECC83 kettős triódát A és AB kapcsolásban az alkalmazott modellezésnek megfelelően alkalmazzák. Kiderül, hogy a végerősítőt annak visszacsatolásával együtt modellezték. Itt most szeretném eloszlatni sok szkeptikus olvasónak a kételyeit. Miután állítólag előfordult, hogy szélhámos cégek által készültek effektek, amikben a cső csupán világított, eladták, mint csöves eszközt és egy javításnál derült ki, hogy nincs is bekötve a hangláncba. Bár itt nem voltak egy pillanatig kétségeim a koncepció valósságát illetően, csupán mások megnyugtatására belenéztem a nyáklapok közé és bizony ott találtam a kis kimenő transzformátort.

A Vox Valvetronixban tehát nemcsak cső, de még egy kis kimeneti trafó is található. A hangja is fog erről árulkodni. Lehetőségünk a rendszer elejére bekötni insert effekteket, pedálokat még az analóg tartományban, a lánc elején. A koncepció egy bölcsességről is tanúskodik. Az effekteket a teljes erősítőmodellezés után helyezték el. Ezzel a kívánt torzítások már nem torzulnak tovább.

Erősítő modellek:
A Vox koncepciózusan csak a saját modelljeit nevezi pontos nevén, a többi ismert modell nevét csak utalás szintjén említi meg, annak ellenére, hogy a hangmodell alapját képezik. Ez szimpatikus, mert nem kell mentegetőzni, hogy az adott név az egy külön jogi entitáshoz tartozik, meg egyebek. De főleg azért jó, mert a vásárló nem fog azonnal arra asszociálni, hogy hasonlít-e a hangmodell az eredetihez. Ha rajtam múlna, én csak beszámoznám a hangmodelleket és a hangot a zenénél többre becsülők orrpiszkálását ezzel máris megzavarnám. Ezt csak azért említem meg, mert a vásárlók nagyobbik része csak azért zenél, mert lehet róla egy sör mellett beszélni, és akkor ott van a sok cucc és a hang, ami mindig nagy beszédtéma mindig. Számos olvasói levél érkezik, amikben jóhiszemű, de csőlátású felhasználók olyan részletekben kutakodnak, amin már semmi sem múlik. A fizikai modellezésű eszközök erre a legjobb célpontot nyújtják, de nem sokáig, mert egyre jobbak lesznek.

A Valvetronix LE 16 erősítőmodellt tartalmaz. Kivétel nélkül mindegyik jól megformált részletes, hangilag gazdag modell. Vannak régi történelmi modellek és vannak modern hangzású modellek is. A Valvetronixnak természetesen van egy jellegzetes hangzása és ez a tónus méltóképpen beilleszkedik a legjobb hangzások palettájába.

Torzító modellek:
A Valvetronixban 16 híres torzító és egyéb féle effekt pedál modellje hívható be és köthető a belső hangláncba. Ezzel a lehetőségek hatványozottan fognak megnövekedni.

Hangfal modellek:
Ebből is van 11 féle. A hiteles, élethű szimulációnak egyik kritikus pontja a hangfal szimuláció. Ezen múlik, hogy elhisszük-e az adott hang jelenlétét a hangtérben. A hangfalak részben megegyeznek az eredeti erősítőkhöz tartozó hangfal típusokkal. Mivel a Valvetronixban bármely erősítő, bármely hangfallal összekapcsolható, így teljesen új hangszínek jöhetnek létre.

Effektek:
Az effektek 8 féle módon konfigurálhatók. Ezzel a Valvetronix használhatósága jócskán megnövekedik. Az effektpedálok modelljeit a hanglánc legelején helyezték el, míg a modulációs késleltetős és a zengető effektek a hanglánc végén helyezkednek el. Az alábbi modulációs, késleltetős és a különféle zengető effekteket helyezték el a Valvetronixban.
Zajzár:
A Valvetronixban egészen másféle zajzárat alkalmaznak, mint a hasonló szerkezetekben. Ez működésében jobban hasonlít a hang resatauráló szoftverekhez, azaz nem csupán egy gate effekt, hanem valóságosan kiszűri a zajt és hagyja a hangot teljes dinamika tartományában kicsengeni.

Kivitel:
A Valvetronixot masszív fémdobozba építették. A matt szürkés felületbe elegánsan vegyülnek a krómozott potméter gombok és a pedál szegélye a jellegzetes Vox felirattal. Stílusosan a legendás Vox Wah pedál valamint a további vintage potméter gombok adnak kinézetének elegáns karaktert. A nyomógombok a szabványos fémfejű gombok, amiket már 60 éve használ a gitáros világ. A készülékhez adnak egy saját táp adapter, a csatlakozója speciális, valószínűleg a teljesítménye és stabilitása miatt zárja ki a cég más adapter alkalmazását. A csatlakozók között láthatjuk a be- és kimeneteket és az inzert effektek aljzatait.

Alkalmazás:
A hangfal szimuláció kikapcsolása esetén bármilyen gitárkombó vagy fej tiszta hangú csatornájába csatlakoztatható, mivel a kimenet szintje szabályozható, így van lehetőség, hogy erősítő effekt loopjának Return-jébe csatlakoztassuk. A hangfalszimulátor bekapcsolásával már stúdió kész hangot kapva azonnal készíthetünk hangfelvételt vagy vonalból a keverőpultba csatlakozva használhatjuk.
A készülék hátlapján van egy SPDIF optikai csatlakozó digitális kimenetként. Azt nem értem, hogy miért nem a szabványosabb, koaxiális RCA aljzatot tettek be? A gitáros háztartásokban előforduló házi stúdiókban 90%-ban fordulnak elő SPDIF koaxiális csatlakozások, csupán 10 %-ban vannak ADAT és SPDIF optikai csatlakozások. Lehet, hogy venni kell valami átalakítót, vagy csak Korg HD - be lehet vele csatlakozni? Ki tudja? Biztos valami marketing őrület van a dolgok mögött. (Általában, ha valami nem stimmel mindig marketing meggondolások vannak a háttérben....)

Hasznos tudnivalók:
Kissé furcsa a vintage technikához szokott gitárosoknak, hogy egy erősítőszimulátor, ami előerősítőként működik még egy végfok szimulátor, a Valve Reactor is benne foglaltatik. Ez a tény megkíván pár kezeléssel kapcsolatos ismeretet. A krómozott potméter sorban balról a második programozható potméter a VR GAIN. Ez nem más, mint a miniatűr végfok, a Valve Reactor gain szabályzója. A másik az utolsó potméter a CH VOLUME. Ez az előfok kimenetének hangerő szabályzója. Az a potméter úgy viselkedik, mint egy Power Attenuator, azaz műterhelés, amivel kis hangerőn is lehet hatalmas torzítást megvalósítani.
A hasznos tudnivalók közé tartozik, hogy ha valamilyen vintage erősítő modelljét hívjuk be, amiken nem volt Master Volume szabályzó, akkor annak megfelelően kell szabályoznunk a VR GAIN potmétert, vagyis csavarjuk maximumra és így a gain szabályzás az előfokon valósul meg.
Ha valamilyen modern erősítő hangszínét használjuk, akkor a VR GAIN szabályzót annyira csavarjuk fel, amennyire a Master Volume szabályzót is felcsavartuk volna az igazi erősítőn.

Hangzás:
Zavarba ejtően jól szól. Nemcsak úgy magában, hanem zenei háttérben is. Dinamikusan és gazdagon, homogénül és harapósan, ha kell. A tiszta hangszínek a hasonló eszközöknél valamelyest jobbak és dinamikusabbak, a torzított hangszínek pedig lényegesen vastagabbak, mint a hasonló kategóriájú eszközöké. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a tiszta hangszínen még mindig van kis finomítani való. A modellezés azért jobb a torzított hangok irányába, mert abba fektettek több energiát, ezért a tiszta hang karakter megformálása vélhetően még fog fejlődni. A hangi vastagságot egyértelműen az ECC83-nak tulajdonítom. Az az egy cső és az a kis trafó nagyot dobott a hangján. A Valve Reactor a torzítás sokkal szélesebb és részletesebb szabályozhatóságát teszi lehetővé.

A torzítások telítettsége és szövetszerkezete tekintetében tulajdonképpen más cégek is hasonlókat készítenek, de itt a hang részletgazdagsága és szélessége emeli a többi fölé. Mint említettem, a Valvetronixnak is van egy jellegzetes hangja, miként van a Marshallnak és a Boogienak is. Miért ne legyen? A 24 bites konverterek sima, csaknem színtelen hangzást biztosítanak. Zenei környezetben teljesen elhittem a hangját, egyetlen pillanatig sem volt kétségem, hogy nem analóg erősítőből jön. Pedig ez egy hibrid, egy kicsit digitális, egy kicsit analóg megoldás vezetett ehhez a nagyszerű hangzáshoz.

Az effektekkel kapcsolatban annyit, hogy az egy külön DSP-n fut, függetlenül a modellezéstől, ami azt eredményezi, hogy minősége jobb, mint az egyetlen csipen futtatott modellezős előfokok esetében. A modulációs effektjei közül a chorust emelném ki, nagyon szépen szól, a hasonló kategóriájú eszközöknél lényegesen gazdagabb, mélyebb érzetet kelt hangzása.

Összegzés:
Kifejezetten pozitív benyomásaim alakultak ki hangzás és kezelhetőség szempontjából. A Valve Reactor zseniális ötlet. Külön dicséret illeti a zajzárat. A negatív észrevételem mindössze a digitális optikai kimenetét illeti. Belső tartalma, szolgáltatásai mindenben megfelelőek, a beépített hangolótól az expression pedál funkciókon át a MIDI szolgáltatásáig. Ár/minőség viszonya kitűnő. A Valvetronix listaára 113.000,- Ft, bár egyes boltokban 107.000,- Ft-ért is láttam. A teszt készüléket a KORG.hu ZóNA bocsátotta rendelkezésünkre, amelyekért ezúton mondunk köszönetet.

                                                                                                                                 Szabó Sándor


A teszt részletesebb, képekkel kibővített változata a www.gitarhangtechnika.hu oldalon olvasható.