VOX Virage DC és SC gitárok

Jelen írásom elején eltekintenék a Vox cég történetének vázolásától; azt gondolom, szükségtelen bemutatni egy ilyen tekintélyes múlttal és jelennel rendelkező márkát. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a Vox nem csupán utánozhatatlan hangú erősítőkkel büszkélkedhet, hanem gitárok gyártásával is foglalkozik - nem kevésbé magas színvonalon. Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, elsőre a Vox név hallatán a zenészek 99%-ának a legendás AC30-as modell ugrik be. Aztán természetesen tudvalévő az is, hogy ma már nem áll távol tőlük az ultramodern, digitális technológia és a tradíciók ötvözése sem. Gitár fronton valami hasonló a Vox koncepciója, bár ez esetben természetesen nem kifejezetten a digitális megoldásra gondolok. Saját bevallásuk szerint klasszikus, blues-rock-jazz hangszereket álmodtak meg, a legmodernebb gyártási technológiákkal, XXI. századi megoldásokkal.

A két modell alapvetően csak formájában különbözik; a DC (double cutaway) az ES-335-re emlékeztet, míg az SC (single cutaway) kicsit Les Paul-os fazon. Mindkét modell választható tiszta mahagóniból, tiszta kőrisből, illetve a kettő kombinációjából is. A mahagóni inkább a mélyebb hangszíneket erősíti, míg a kőris inkább nyitottabb, fényesebb hangot eredményez. Értelemszerűen e két fa együttes használata ötvözi mindkét fafajta jellemző hangtulajdonságait, tehát a legszélesebb spektrumú hangot produkálja.

A félig üreges test mindkét modell esetében rejteget pár különleges, előre mutató megoldást. A fa csak részben van kimarva belül, és a húrláb rögzítési pontja „közvetlen összeköttetésben van” a ragasztott nyakkal. Ennek eredménye a könnyű súly, a kitűnő súlyelosztás, az erőteljes tranziens (hangindítás) és az elképesztő hosszú, vastag hang, minden hangfekvésben. A Vox Virage gitárok másik szokatlan megoldása az ergonómikus testkialakítás. Mindkét modell teste hátrafelé „görbül”, minek köszönhetően szinte olyan kényelemmel játszhatunk, mintha egy tömör lapgitár lógna a nyakunkban. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a test kivágása a nyak illesztésénél olyan, hogy az utolsó (22.) bundot is vígan elérjük, valóban nem lehet okunk panaszra a kényelmet illetően. A nyak is nagyon kellemes; se nem túl vastag, se nem túl vékony, szerintem abszolút ideális. A kidolgozás természetesen kifogástalan, bár egyetlen apróság azért szemet szúrt. Az „f-lyukak” belső peremét kicsit szebben is lecsiszolhatták volna egy ilyen high-end hangszernél, de ez az apró (mellesleg elég könnyedén orvosolható) esztétikai hiba aligha vonhat le bármit is a gitár értékéből.






Ami a hardvereket illeti, itt a nemes egyszerűség dominál, persze némi apró technikai trükkel kombinálva. A „Full Contact” húrláb alumíniumból készült, mely réz tartócsavarokon nyugszik (vagyis inkább feszül) a maximális sustain érdekében. A hangolókulcsok egyszerűen „csak” jók, tökéletesen működnek.

A Virage gitárok lelke a két darab, a Vox számára a DiMarzio által kifejlesztett és gyártott spéci Three-90 hangszedő. Ezek a három vasmagos pickupok a hozzájuk tartozó kapcsolókkal olyan hangszíneket produkálnak, melyektől igazi kuriózummá válik a hangszer. Szó szerint leírhatatlan a sound, és a hangszín-variációk sokszínűsége. A szokásos háromállású pickup-váltó mellet mindkét hangszedőhöz tartozik egy-egy háromállású kapcsoló, így gyakorlatilag 15 különféle hangszínből választhatunk, és mindegyik állás jóformán zajtalan. Külön fontosnak tartom megjegyezni, hogy bármilyen magasra tekertem a torzítás mértékét az erősítőn, végig hallható volt a gitár jellegzetes, natúr fa-hangja, ami igazán különleges.

A Vox Virage DC illetve SC a maga félmilliós árával nem valószínű, hogy tömegcikk lesz, de gyanítom, nem is ez volt a cél. Ezek a hangszer-kuriózumok olyan élményt, minőséget és annyi extrát nyújtanak egy gitárosnak, amit senki nem kívánhat ingyen. Ha valaki olyan hangszerre vágyik, ami a tradíciókat a mai high-tech megoldásokkal ötvözi, és valóban különleges, az ne habozzon. Ezeket a hangszereket tényleg látni, hallani kell!

Lukács Peta