Bel Canto - Interjú Dékány Endrével

Néhány hónappal ezelőtt egy elektronikus körlevélből tudtam meg, hogy Bel Canto Club címmel előadás sorozat indul a budapesti Zeneszínházban. Dékány Endre a „szép éneklésről” és annak akusztikai, fizikai, és pszichológiai hátteréről beszélt.  Miközben hallgattam, eszembe jutott az elmúlt, különböző énektanároknál eltöltött tizenkét évből jó néhány énekóra, ami akár fizikailag, akár lelkileg fájdalmas volt. Pedig - ahogy a Tanár úr is elmondta,- az éneklés nem lehet gyötrelmes. A jó éneklés kifejező, jóleső és felszabadítja a lelket.

- Úgy tudom, az édesanyja indította el ezt az énekiskolát. Ő hol sajátította el ezt a módszert?
- Édesanyám Rómában tanult a Santa Cecilia főiskolán, a klasszikus olasz éneklési stílus, a "bel canto" virágzásának idején, majd Bécsben töltött egy évet. 1932-ben jött haza, ekkor kezdett el tanítani. Édesapám is énekelt, ő az Operettszínház bonvivánja volt. Én a Zeneakadémián zongorát, zeneszerzést és karvezetést tanultam, sosem volt vágyam, hogy énekes legyek, és azt sem gondoltam, hogy egyszer ezt tanítani fogom. De az édesanyám által működtetett speciális olasz énekiskola mintegy "családi vagyontárgynak" számított, ezért feltétlenül szerettem volna elsajátítani ezt a gondolkodásmódot. Sokat dolgoztam színházban énekes színészekkel különféle műfajokban, és úgy gondoltam, nem baj, ha egy karmester vagy egy korrepetitor jó tanácsot tud adni az énekesnek.

- Mi a bel canto?
-Az rögtön tisztázandó, hogy a bel canto nem énektechnika, nem is énektanítási tudomány, hanem egy szemléletmód. Azt is mondhatnám, hogy egy filozófia. Minden embernek természetes, ösztönös adottsága, hogy dallamérzete van. Mindenki elkezd dudorászni, ha jó kedve van, zenével kíséri a saját jókedvét. Ilyenkor valójában az ember saját magának énekel, egy jó idegállapotban szólal meg a hang, nem is erőlködik a torok.
Az igazán jó énekes is úgy énekel kicsit, mintha saját magának énekelne. Az olaszok azt mondták, hogy a dudorászást kell olyan hangossá tenni, hogy a többiek is hallják.  Tehát a szép éneklés az nem hangos, vagy nagy hangról szól, a canto nem hangot, hanem éneklést jelent. A tevékenység a fontos, ami a hallgató lelkét megmozgatja. Szó nincs arról, hogy hangadási csodát kellene művelni. Azt viszont lehet mondani, hogy aki professzionálisan akarja űzni ezt a pályát, annak nyilván az ösztönös dolgokat tudatosan kell tudni használni, hiszen nem várhatja meg, hogy jó kedve legyen, bármikor fel kell tudnia idézni ezt a hangulatot. Ezenkívül meg kell tudnia ismételni a produkcióját.  Egyszer eljött Magyarországra egy Fleta nevű spanyol tenor. Olyan gyönyörűen énekelte a Carmenből a Virágáriát, hogy a közönség nem engedte továbbmenni, négyszer kellet elénekelnie! Négyszer előadta teljesen egyformán! Mert be volt gyakorolva. Egy énekes torkában azok az izmok, amik normálisan is az ember „éneklőizmai”, jobban ki vannak dolgozva tudatosan. De ugyanazt kell tennie, mint egy jó hangulatú embernek, aki dudorászik vasalás közben. Ezért a bel canto azt mondja magáról, hogy ő nem tanít énekelni. Nem lehet éneket tanítani, énekessé kell nevelni valakit, meg kell tanítani úgy gondolkodni, hogy jól tudjon énekelni.

- Mi ösztönözte arra, hogy létrehozza a Bel Canto Clubot?
- Az az igazság, hogy mi itt Magyarországon nem nagyon szeretünk beszélni a problémákról, csak amikor már ég a ház. Ha az ember azt mondja, hogy problémák vannak az énektanítás körül, akkor ezer énektanár fog megsértődni, mindenki kikéri magának, és senki nem törődik azzal, hogy mondjuk egy Megasztár produkcióból már jóformán nincs olyan győztes, aki valamilyen gégészeti problémával ne küzdött volna. Vagy azzal sem törődik senki, hogy az Operaházban aligha lehet azt elvárni, hogy egy énekes kétszer elénekeljen egy áriát, mert olyan módon erőlködik, hogy nem is bírná. New Yorkban megírhatja egy lap a Metropolitan-ről, hogy súlyos problémák vannak az énekes utánpótlással, és felsorolhatja, hogy melyek azok az operák, amelyeket vagy rosszul játszik a Metropolitan, vagy nem is játszik. Nálunk, ahogy elkezdünk ezekről a dolgokról beszélni, valaki máris sértve érzi magát. Az Operának az egyik volt igazgatója azt mondta, hogy nem tehetünk róla, hogy ma nem születnek olyan zseniális énekesek, mint annak idején. Az orvostudomány szerint nem változott meg az emberi gége alkata annyira, hogy ma ne tudna valaki könnyedén énekelni ugyanúgy, ahogy tudott ezelőtt ötven évvel nem egy ember. Minderről nálunk hallgatni kell, én pedig úgy érzem, hogy egy katasztrófa felé haladunk. Ezért hoztam létra a Bel Canto Clubot, ami számomra egy misszió.

- Milyen egy jó énektanár?
-Az igazi nagy klasszikus énekiskolákat nem énekesek csinálták. Az első híres velencei Bel Canto énekiskola vezetője egy Porpora nevű templomi orgonista és zeneszerző volt. A második velencei énekiskolát Vivaldi irányította, aki zeneszerző volt és hegedűművész, tőle szerződtették a velencei operaházak az énekeseket. Tehát itt egy óriási félreértés van, mert ahhoz, hogy valaki az emberi hanggal és egy énekessel jól tudjon foglalkozni, ahhoz egyáltalán nem biztos, hogy az énekhez kell érteni, a szónak abban az értelmében, amiről ma beszélünk, hanem a muzsikához. Három alapvető kérdésben azonban mindenképp tájékozottnak kell lennie annak, aki egy énekessel elkezd foglakozni. Az egyik az anatómia - hogyan van felépítve az emberi szervezet -, a fiziológia – hogyan működik az emberi szervezet- és a pszichológia – mi működteti az egész rendszert.

- Ahogy figyelem az amerikai énekeseket, úgy látom, óriási önbizalommal mennek fel a színpadra, és hihetetlenül magabiztosan szólalnak meg. Sajnos itthon ugyanezt nagyon kevés énekesnél látom. Ez kulturális különbségekből adódhat, vagy abból, hogy ott teljesen más az énekoktatás?
- Mint már említettem, nem éneket kell tanítani, hanem énekessé kell nevelni valakit. Tudniillik a hangadás, egy nagyon erős szeméremérzeti kérdés. Egy énekes, aki nem hisz önmagában, nem fog venni egy olyan levegőt, ami kinyitja a torkát. De hangot akar adni, ebből lesz az erőlködés, préselés, ami által hangterjedelmi korlátok közé is szorul. A pop számok azért maximum másfél oktáv hangterjedelműek, mert préseléssel ennyit lehet kierőltetni a torokból. Ezzel szemben az ember hangterjedelme normál körülmények között 3-3,5 oktáv. Éneket nem lehet úgy tanítani, hogy azt gondolom, én vagyok a nagy okos tanár, és majd a kis senkikből énekest faragok. Az első, hogy a növendék elhiggye magáról, hogy ő énekes. A pap sem a papneveldében tanul meg hinni Istenben – előbb kell hinnem magamban, és ezután lehetek énekes. Ez az egyik.

A másik az ennél súlyosabb, a Bel Canto Clubban erről hosszan fogok beszélni.  Ez pedig a mi anyanyelvünk. Mi torokban képzett hangzókkal éljük az életünket, ezért van az, hogy a magyar népdalok hangterjedelme csak egy oktáv. Ezzel szemben egy olasz, egy szláv, vagy egy skót népdalnak a hangterjedelme minimum másfél oktáv. Ez azért van, mert ők a falzetten beszélnek, tehát ha az anyanyelvükön dallamosan megszólalnak, már énekelnek. Ez egy adottság. Furcsa dolog, hogy a gyermek élete első tíz hónapjában, amíg nem beszél, arra a nyelvre áll be a gégéje, amin beszélnek hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy később nem lehet megtanulni mást. Nézve a régi fekete-fehér filmeket, mindenki gond nélkül dalra fakad Jávor Páltól Tolnay Klári-ig.

Másfelől az éneklés egy érzelemkifejezés, tehát akkor lehet jól megtalálni a hangot, ha az ember az érzelmek oldaláról közelíti meg. De mondok valakit, aki belátja bátran és büszkén, hogy nem tud énekelni: Madonna. Felvettem egy Madonna koncertet, amin mindenki csodálkozott, hiszen egy Bachon és Mozarton felnevelkedett ember vagyok. Ennek a nőnek olyan erős a kifejező szándéka, annyira tudja, hogy miről akar énekelni, hogy kinyitja a torkát arra a kifejezésre. Mint ahogy a régi énekeseknek is elsősorban a drámai kifejezéshez nyílt a torkuk.
Ebben a tekintetben mondható, hogy az egyik legjobb magyar bel canto énekes Charlie, akinél mindig érteni a szöveget, és minden számot a mondanivaló szerint ad elő. Drámailag is megfogalmazza a dalokat. És még életében nem volt hamis.

- Van olyan általános tanács, amit mindenkinek érdemes megfogadni?
- Az, hogy valaki hogyan énekel, nagyon személyiségfüggő. Azért volna jó, ha a tanárok pszichológiailag ismernék az emberek működését, mert ahhoz, hogy a növendék önmagával tudjon dolgozni, ahhoz egy csomó olyan feszültséget ki kell belőle venni, amiről nagyon sokszor nem tud. Nem abból kell kiindulni, hogy a növendék szándékosan szorong, vagy szorít. Nincs benne rossz szándék, úgy csinálja, hogy nem is tud róla.
Mondok egy általános példát, ezt édesanyám mondta, 16 éves voltam. Minden nőben vagy egy természetes szeméremérzet. Mikor elkezd nőni a cicije, mindenki homorít, hogy a fiúk ne cikizzék. Ettől minden nőnek van a szegycsontjánál egy depresszív befelé tartás. Erről ő nem tud, de az énektanárnak fel kell hívnia rá a figyelmet. Majdnem minden növendékemmel megéltem, hogy mikor először vett olyan levegőt, amitől benyílt a torka és hangja lett, ilyen irányú lélektani reakciót kaptam. Az egyik azt mondta, te jó Isten Tanár úr, olyan, mintha leesett volna a melltartóm! A másik azt mondta, hogy úrinő így nem viselkedik – úgy érezte, hogy mutogatja magát. Tehát itt egy pszichés reakcióról van szó, és amíg a növendékemmel nincs egy olyan harmonikus kapcsolatom, hogy ezt a tanácsot tőlem elfogadja, és előttem meg merje csinálni, habár én férfi vagyok, addig nem végeztem el a dolgomat.

Egy másik példa. Most nem olyan régen egy nagyon jó színésznő feszesen állt, mert szeretett volna szépen állni. Nem tudott mély levegőt venni, mert a test egyensúlyérzete nem volt jó. Arra kértem, hogy álljon meg flegmán, azt mondta, úrinő így nem áll. Ebben igaza is van, de az órán ne úrinő legyen, hanem próbáljunk meg lélegezni, majd amikor már tud mély levegőt venni, akkor lehet úrinő.

Akkor neveltem jól egy énekest, ha úgy tudja használni a testét, mint egy hangszert.  Mint egy jó trombitás, aki minden csínját-bínját ismeri a trombitálásnak. Az énekessel egy probléma van, több a pszichés elem, mert a hangszere belül van. Volt olyan növendékem, akinek benyílt a torka, és nem szólalt meg, mert a nyitottság érzetet pszichésen összekapcsolta a hangoskodással. A kisgyerekekre mindig rászólnak a szülők, hogy ne hangoskodjon. Aztán később összezárul a torka, hogy mindig úriemberként viselkedjen, és ebből a helyzetből szeretne énekes lenni. Először meg kell tanítanom arra, hogy flegmán meg merjen szólalni, mert szorongásból csak préselt hangot tud képezni, ami viszont gyilkolja a hangszálat.

Egyébként volt már olyan énekes palántám, aki szóvá tette, hogy hozzám pop énekesek is járnak. Erre azt válaszoltam, hogy félreértésben van az, aki azt hiszi, hogy csak az operaénekeseknek jár, hogy úgy tudjanak hangot adni, hogy nem kapnak rögtön hangszálgyulladást. Az, hogy normálisan vegyen levegőt, és a saját hangján meg tudjon szólalni, műfajtól függetlenül minden embernek jár.

Azt pedig már az énekes intelligenciájára bízzuk, hogy tudja, hogyan kell megszólalni egy focimeccsen, és hogyan egy templomban. Ha egy musical-ben van egy szerep, ott meg kell jeleníteni egy helyzetet. Nyilvánvaló, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárban másképp kell énekelni az egyik szereplőnek, mint a másiknak, ha egyformán szólalnak meg, akkor nem látom a színpadi karaktereket. Nem aszerint kell dolgoznia a toroknak, hogy eltalál-e egy D hangot, hanem, hogy kifejezi-e azt a szituációt, amiben épp Jézus, Júdás, Mária vagy Pilátus van. A világ egyik legnagyobb operarendezője volt Felsenstein, azt mondta, hogy akkor dolgozik jól egy énekes, ha olyan szituációt képes elképzelni magának, hogy már nem is tud mást tenni, csak énekelni. Tehát nem direkt énekelni kezd el, hanem beleképzeli magát a szituációba, és az éneklés már automatikusan működik. Ekkor lesz igazán hiteles, és a közönség nem tudja róla levenni a szemét.

Pacziga Linda

Az „Originale Bel Canto” (Az Igazi Szép Éneklés) club találkozói mindig szombaton délután 3-tól ½6-ig, az alább felsorolt napokon a Zeneszínházban (V. Zrínyi utca 12.) kerülnek megrendezésre. Az előadások első felében a szép éneklés elméleti vonatkozásairól szól a beszélgetés. A második felében énekesek felvételei hallhatóak, megismerkedhetünk a különböző műfajok (opera, operett, musical, jazz, pop) legjobb előadóival, előadói stílusával. A találkozókat Dékány Endre zeneszerző, karmester vezeti.

A találkozók időpontja és tematikája

2009. március 28.
A fizikai akusztika, és az emberi hang pszihológiai akusztikája (harmadik rész). A hangszín, a hangerő, és a hangmagasság viszonyított érzete, és az ebből fakadó problémák – a hangterjedelem beszűkülése, a hangszálak rendszeres megerőltetése, a hangerőárnyalatok elvesztése, a hangszín kiélesedése, rendszeres fáradság, rekedtség, stb.

2009. április 18.
Az ABC és az anyanyelv. Az „artikuláció” szó helyes értelmezése. Milyen nyelven kell énekelni tanulni és miért. Az anyanyelv és az érzelmi élet, a szavak misztikus tartalma. Az érthető és az értelmes beszéd. A színpadi deklamáció.

2009. május 9.
A szöveg drámai előadásának és a dallam árnyalt előadásának összefüggései. Az emberi hangadószerv csodálatosan összetett képessége. A görög elmélet a művészileg hatásos előadásról.

2009. június 20.
Az emberi hangadást alapvetően befolyásoló öt idegi tevékenység. A tudatalatti és tudatos összefüggése. A belső idő. Hogyan lehetünk urai saját hangadásunknak. A belső szabadság és nyugalom összeegyeztetése a művészi előadás fűtöttségével. Az önismeret.

2009. július 11.
A szépen éneklő művészek tanítása és az önnevelés szerepe. Az énekmester és a tanítvány kapcsolatának lélektana. Milyen szemléletváltásra van szüksége egy énekesnek, ha tanít. Milyen célképzettel kell tanítani és tanulni. Az énekóra.