Interjú Kolta Gergővel

Visszahúzódó és egyben megbízható zenésznek tűnsz, akire lehet építeni akár zenekart, akár zenét. Tudatosan építesz erre, vagy egyszerűen csak ilyen beállítottságú ember vagy?
Ilyen jellegű tudatosságról nincs szó, de igyekszem mindig megfelelni az elvárásoknak. Azt gondolom, emellett számíthat, hogy viszonylag könnyen, nyitottan kommunikálok másokkal és néha talán egyszerűen szerencsém is van.

Melyik formációban érezted eddig a legjobban magad, amióta zenélsz?
Igazából majdhogynem mindegyikben. Vannak zenész kollégák, akikkel régóta együtt játszom, mert zeneileg és emberileg is jól kijövünk. A szakmaiság mellett ez a lényeg; az emberi tényező. Ez dönti el, hogy a későbbiekben milyen mélységű és mennyire tartós lesz a kapcsolat és a munka. Akivel jó a kapcsolatod azzal valószínűleg szívesen is dolgozol együtt. Egy zenésznek a zene egyben hobbi is. Ha pedig olyan emberekkel találkozol, akiknek ugyanaz a hobbijuk, mint neked, ráadásul még jóban is vagytok, miért ne dolgoznátok együtt minél többször?

Milyen volt Mike Mainierivel zenélni?
Olyan élmény volt, amit sosem hittem volna hogy megélek, mert egy olyan emberről van szó, aki már akkor világsztár volt, amikor a mi korosztályunk még meg sem született. Mindemellett az, hogy egy ilyen kvalitású zenész – aki egyébként egy nagyon közvetlen pasas –  azért jött el New Yorkból, hogy a Nalanda zenekar zenéjében részt vegyen szinte felfoghatatlan volt, igazából nem lehet leírni. Nála is igazolódott az, hogy az emberi tényező talán a legfontosabb. Miután megfázva és köhögve leszállt a repülőről elsőként azt kérdezte az őt fogadó managertől, hogy mikor próbálunk. Mi még csak hangbeállást tartottunk, nem számítottunk rá, hogy máris megérkezik, amikor egyszer csak a szakadó esőben kiszállt a taxiból és beállított. Egy jó hangulatú próba után elmentünk vacsorázni, ahol hihetetlen közvetlen módon beszélt nekünk a barátairól; olyan világsztárok neveivel dobálózott két falat között, hogy nem hittük el és csak sztorizott, mintha már évek óta ismerősök lennénk. A szakmai oldala pedig olyan magasiskola volt, amit igazából csak akkor tapasztal meg az ember, ha egy ilyen kaliberű művésszel játszik együtt. Elképesztő irányokba vitte azt a zenét, amit akkor mi már másfél éve játszottunk. Olyan meglepő és zseniális elemekkel színesítette, amelyek sosem jutottak volna eszünkbe. Tulajdonképpen az improvizatív zene erről szól; inspirálni a társakat és magasabbra emelni, új irányokba terelni a zenét. Mintha kapnál egy olyan színes lufit, amit még életedben nem láttál és ott találod magad nyálcsorgatva, és tapsikolva, azt lesve, hogy mi is történik. Azonnal benne vagy a játékban – és ettől abban a pillanatban máris jobb zenész vagy (nevet).

Jár-e a fejedben valami saját megfejtés, egy Kolta Gergő zenekar, ami teljes egészében a te zenei ötleteidet valósítja meg?
Néha foglalkozom a saját anyag gondolatával, aztán mindig rájövök, hogy majdhogynem minden munkában, zenekarban vagy  zenei közegben megtalálom az önmegvalósítás szinte ugyanilyen lehetőségét. A zenélésben számomra ez a lényeg; kreatívnak és stílusosnak lenni. Session zenészként a feladat egy-egy előadó zenéjét a lehető legjobban megszólaltatni; ilyenkor megpróbálom belevinni azt, amit akkor és ott belehallok, és ez – úgy tűnik - működik. Izgalmas játék, amikor csak a megszabott kereteken belül mozoghatok úgy, hogy azt a bizonyos előadót, akit kísérek – lehet akár popénekes vagy  jazz-szólista – nem zavarhatom meg a játékban, viszont kreatívan, ösztönzőleg hathatok rá. Nagyon érdekes egy adott zenei környezetben megtalálni saját magamat és ezzel teljesebbé tenni az összhatást - ez gyakran bőven elég is, mert folyamatos aktív figyelmet igényel. Amikor pedig „csak” az a dolgom, hogy például alaphangokat játsszak, abban azt élvezem, hogy azt pont úgy és oda játsszam, ahova és ahogyan kell. Feladat az is, ha nem kell variálni semmit, ezt a zene határozza meg. Néha persze elszalad a ló – olyankor az ember belecsap a lecsóba, aztán utólag elnézést kér (nevet).

Kivel játszanál szívesen, akivel eddig még nem volt alkalmad?
A Real Madrid-ot szeretném kihívni. Én ott állnék egyedül ők pedig szemben és elindulnánk egymás felé (nevet). Sokmindenkivel nyilván, de elsőre most valamiért Demjén jut eszembe. Meghallgattam a 60 éves születésnapi koncertjét, egészen elképesztő hangja van és lenyűgöző volt. Két és fél órát énekelt végig hibátlanul, szívből jövően és könnyedén. Szerintem ő konkrétan világsztár. Irigylem azokat, akiknek már volt lehetőségük együtt zenélni vele. Ugyanezt gondolom Cserháti Zsuzsáról is.

Szimpatikus, hogy elsőként magyar zenészeket említettél.
Sok kitűnő hazai zenész van és kézenfekvő, hogy őket könnyebben meg lehet hallgatni, mert elérhetőbbek, itthon élnek és játszanak. Persze folytathatnám a sort akár Pat Methenyvel is… Mainieri példájából kiindulva pedig - minél több hozzá hasonló élménynek szívesen állnék elébe.

Mennyire vagy kényes a hangzásra?
Egyáltalán nem érdekel ... ki hallja azokat a frekvenciákat (nevet)? Természetesen annyira vagyok kényes rá, hogy ha jól szól a hangszerem, akkor jobban érzem magam és ettől jobban játszom. Egy kirakatnyi gitárom volt már. A mostani egy Lakland  55-94-es amerikai modell és egy Warwick Thumb basszusgitár. Van két ’77-es Jazz Bass-em, amiket nem használok, mert féltem őket saját magamtól és a szállítástól. Sokáig Eden erősítőt használtam megrengethetetlen hittel, aztán jött az Epifani és azonnal megfogott, így váltottam. Két ládát használok; egy EBS 2x10-es 400 wattosat és egy SWR Goliath Sr 6x10-es, 1000 wattos erőművet, illetve időnként Samson fülmonitort. Bármit is használok a cél nyilván mindig az, hogy jól szóljon. Nem hiszek abban, hogy kizárólagosan bizonyos márkák szólnak csak jól, vagy éppen mások csak rosszul. Járt utak persze vannak, de sok függ az embertől - attól, hogy ki mit tud kezdeni a saját felszerelésével.

Te hiszel abban hogy az ár feltétlenül meghatározza valaminek a kvalitását?
Az ár nem, a befektetett munka és a beépített anyagok minősége viszont igen. Miért lenne probléma, ha ki lehet valami jót hozni kevés pénzből - legyen az hangszer, erősítő vagy akár effekt? Elmúltak már azok az idők, amikor méregdrágán lehet csak megvenni bármit, ami jól szól. Ma a világban versenyhelyzet van. Ha valami olcsó a hangszerpiacon, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy minőségében feltétlenül rossz lenne, sőt. Sznobizmusnak gondolom, ha valaki bezárkózik a szobájába és azt mondja, hogy kizárólag bizonyos márkák és árkategória hozzák meg a megoldást. Próbáltunk már olyan hetvenezer forintos billentyű alapon a komplett Nalanda zenekarral 4 sávon, amin minden hallhatóan és jól szólt. Persze nyilvánvalóan vannak olyan cuccok, amik a szinte elérhetetlen árkategóriában voltak régen is és maradnak is; vannak olyan cégek, akik nem fognak engedni az árból, talán presztízsből sem. Ellenben aki csak azért nem ad magának annyi esélyt, hogy kipróbáljon egy olcsó hangszert, mert nem kell érte odaadnia még az alsóneműjét is, hát…az szóljon nekem...(nevet).

Milyen effekteket használsz?
A kompresszor szerintem egy olyan eszköz, amit minden basszusgitárosnak érdemes használnia, a hangszer adottságaiból következően. Még a European Mantrában beszélgettünk arról Lukács Petával, hogy a határozott basszusgitár-hangzáshoz nagyon kell. Jól beállítva a játékmódokból adódó dinamikai különbségeket (ujj, slap, pengető, stb..) jótékonyan kiegyenlíti, de hangszínbeállításra is kitűnően használható. A kórus effekt gyerekkoromban nagy kedvencem volt, csak éppen nem tudtam, hogy mire való. Eleinte élveztem, hogy össze-vissza vinnyog és lebeg a gitár, aztán kérdőjelekkel a fejem helyén néztem, hogy ki az aki ezt használja. Idővel persze rájöttem arra, hogy például gyönyörű presence-eket lehet vele előállítani és nem biztos, hogy mindig a csutkára tekert poti hozza a megoldást. Megfelelően használva az overdrive is erős stílusjegy lehet – Billy Sheehan például régi nagy kedvencem és szinte a védjegye. Egy jól kiválasztott effekt karakteressé teheti a zenét.   

Hogyan kerültél kapcsolatba az Artec márkával?
Megkeresett a magyarországi forgalmazó és megkérdezte, hogy van-e kedvem kipróbálni a pedáljaikat. Hatalmas lendülettel és nagy örömmel hallgattam meg sokat közülük, nagyon tetszettek, s úgy gondolom, hogy örömmel fogom bevetni őket a színpadon. Számomra elsősorban a kompresszor, a parametrikus és a grafikus EQ-k hasznosak nagyon, mert azokkal mindig lehet finomítani a hangzáson. Az Eden erősítőmben volt parametrikus EQ és egy kicsit féltem is, amikor váltottam, mert az Epifaniban nincs, az Artec pedál viszont kiválóan működik, így újra vághatok vagy emelhetek a kellő frekvenciákon, ha szükséges. Az aktív hangerő pedál is kiváló és masszív. Eddig csak passzív pedált használtam, de most már magam állíthatom a minimum és maximum hangerőt, ami nagyon megkönnyíti a dolgomat. DI box mindig jó, ha van az embernél, a kórus effektet újra örömmel fogom használni és még jó pár modulációs effektet kipróbálok; phasert, delayt, esetleg torzítót.

Ha minden igaz  tartani fogsz  egy bemutatót a Hangfoglalás kiállításon.
Igen, a Sicamber Trade Kft standján. Mindenképpen érdekes dolognak ígérkezik, mert nem tartottam még effekt bemutatót.

Hogy fog kinézni a produkció;  zenekarral jössz,  trióban vagy esetleg egyedül?
Füstgépet, napszemüveget és koktélokat fogok hozni magammal, és Artec feliratot tetováltatok a mellkasomra, ennyi (nevet). Komolyra fordítva a szót valószínűleg laptoppal fogok játszani, egyedül, és megpróbálom úgy bemutatni az Artec effekteket, ahogy azt valós szituációban, zenekarban teszem, kíséret és szóló közben.

www.koltagergo.com
www.sicamber.hu

A cikk megjelenését az Artec magyarországi forgalmazója, a Sicamber Trade Kft támogatta.     

2008 szeptember