Rúzsa tövis nélkül

- A Megasztár sorozat felfedezettjei közül talán Te jutottál a legmesszebbre, szakmai szempontból biztosan. Eddigi pályafutásod töretlennek mondható, a közönség feléd áradó szeretete nem lankad, és úgy tűnik, a szakma is elismer. Minek köszönhető ez?
- Ezt nem könnyű megválaszolni. Talán annak tudható be, hogy igyekszem őszinte lenni, kimondom amit gondolok. Másrészt az engem kísérő zenekar tagjai az ország legjobb zenészei közül kerültek ki, így a minőségbe sem lehet belekötni, ráadásul a hitelességünket erősíti, hogy kizárólag élőben játszunk. A hakniba, playback-be  nem vagyok hajlandó belemenni, az már nem én lennék.

- A zeneipar nem igazán szereti azokat az előadókat, akik konzekvensen ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, a saját maguk által választott utat járják és nem az éppen trendinek mondott hullámot lovagolják meg. Hogyan sikerült eddig megőrizni zenei identitásodat?
- Nem mondom, hogy egyszerű volt. Az első lemez felvételei közben rámtört egy megfelelési kényszer, ami elég nyomasztóvá kezdett válni. Amikor tetőzött ez az érzés, egyszer csak azt gondoltam, ez így nem mehet tovább. Úgy döntöttem, nem akarok megfelelni senkinek, a saját utamat fogom járni. A második lemez már így készült. Én nem hasogatok aprófát. Most már nem óvatoskodok, pontosan tudom mit akarok és azt is, hogy kikkel akarom. Ez az anyag éppen ezért jóval rockosabb, keményebb lett az előzőnél. Sokan óvtak ettől az iránytól, azt mondták túl régimódi lesz. Én meg ettől a jelzőtől, hogy régimódi, rosszul vagyok.
Tudod, nem retro feeling-et akarok, hanem jó kis húzós dirty rockot, amire be lehet indulni, ami húzza a közönséget és húz engem is.

- Nem egyszer bizonyítottad már, hogy szinte bármit képes vagy elénekelni, nem is akárhogy! Vannak terveid, hogy esetleg kirándulsz más műfajokba is?
- Érdekes, hogy pont most kérdezed ezt. Éppen a minap ültem le strigulákat húzogatni, hogy a közeljövőben milyen terveket tartok a legfontosabbnak, mik azok amiket mindenképpen meg akarok valósítani. Most két konkrét dolog izgat nagyon, az egyik ez a rock and roll lemez, a másik pedig egy népzenei anyag. Korábban már kacsingattam ebbe az irányba, elég, ha a Lajkó Félix-szel való közös fellépésemet említem. Nem gondolom, hogy nekem hagyományos, autentikus népzenét kellene énekelnem, de nagyon izgat a lehetőség, hogy a népzenét valamely' mai stílussal elegyítve egy újfajta hangzást hozzunk létre. Vannak is ötleteim, nagyjából a zenészek névsora is összeállt már a fejembe, de egyelőre ez még nem publikus.

- Az elmúlt években számos elismerésben volt részed, úgy a közönség, mint a szakma részéről. Ha megengeded, most az Eurovizios Dalfesztivált emelném ki, mert bizonyos aspektusa, számomra érthetetlen. Azon a versenyen Magyarországot képviselted, a "mi" Rúzsa Magdink voltál, a produkcióba nem lehetett belekötni, és ismerve ennek a fesztiválnak az eredményképző mechanizmusát, az elért eredmény, a kilencedik hely is kiválónak volt mondható. Ennek tükrében az állampolgársággal kapcsolatos "mizériád" nonszensznek hat. Hogyan élted meg ezt a szituációt?
- Nem hiszem, hogy kiváltságokra tarthatok igényt, Én is ki tudom várni azt az időt, mint bárki más, aki állampolgárságért folyamodik. Azon viszont elgondolkodtam, hogy egy olyan sportolót pikk-pakk honosítanak, még ha nem is ezen a földrészen született, akinek szükség van mondjuk a góljaira, míg magyar anyanyelvű határon túliak kénytelenek beállni a sorba, és kivárni a hivatal által kiszabott időt. Ez minimum furcsa, de még egyszer mondom, eszembe sem jutott, hogy előjogaim lennének csak azért, mert én vagyok Rúzsa Magdi. Emiatt nincs bennem tövis.

- A közelmúltban kicsit belebújhattál Janis Joplin bőrébe, hiszen az énekesnő hajdani kísérőzenekara megkeresett téged.  Hogy találtak rád?
- Ez egy aranyos történet! Az egyik video megosztó portálon látták azokat a felvételeket, amelyeken Joplin dalokat énekelek. Annyira megtetszett nekik, hogy levélben megkerestek. Először azt hittem, valaki ökörködik velem, hogy ez csak egy vicc, egy beugratás. Aztán amikor felvettük velük a kapcsolatot, kiderült, hogy ez nagyon is komoly. Európában játszottak, Németországban léptünk fel együtt és meg kell hogy mondjam, nagyon jól éreztem magam, tüneményesek voltak. Óriási élmény volt, hogy olyan emberekkel játszhattam együtt, akik egy színpadon álltak egy legendával, akik valamilyen szinten részesei voltak az életének. Olyan anekdotákat meséltek, amit átlagos földi halandó nem tudhat.

- Nekik milyen érzés volt veled játszani? Mondtak valamit a hangodról, az előadásodról?
- Elöljáróban meg kell jegyeznem, volt saját énekesnőjük, aki – jó értelembe véve - egyfajta Janis Joplin imitátor volt, hiszen a megjelenése, a színpadi öltözete és viselkedése egyértelműen Joplint idézte. Én négy dalt énekeltem velük, amit nagyon élveztem. Ezek a zenészek már hetven körül járnak, vagy azon is túl, a showbusiness valószínűleg már nem kábítja el őket, ezért talán hihető, amit a gitáros mondott nekem koncert után. Nagyon tetszett nekik a produkcióm, olyannyira, hogy felmerült egy későbbi együttműködés lehetősége is, de ami nekem igazán jólesett, az az volt, hogy azt mondta, Joplin halála óta nem találkozott olyan énekesnővel, aki mellett ugyanazt az energiát érezte volna, mint akkor. Nem tudta megmondani, pontosan miért, mitől, de amikor együtt álltunk a színpadon, az éneklésem, a hangom ismét felidézte a régi időket, úgy érezte ismét Janis-szel zenél. Azt hiszem, ettől nagyobb elismerést nem is kaphattam.

- Ez a sokfajta szakmai kihívás óhatatlanul is felveti a kérdést, hogyan lehet ennyi stílusban helytállni. Jársz énektanárhoz?
- Hogyne! Nem gondolom, hogy a tehetség önmagában mindenre elég, igyekszem tovább képezni a hangom. Egyébként is "iskolás" korszakomat élem, az ének mellett zongorázni tanulok, beiratkoztam angolra is, sőt egy sminktanfolyamra is. Tudom, talán vicces, de szeretnék profi sminkmester lenni! Elhatároztam, harminc éves koromig mindent megtanulok amit szeretnék és mindig is szerettem volna. Az énekről még annyit, hogy hál' Istennek az énektanárom Magyar Hajnal nem akarja megváltoztatni a stílusom, az egyéniségem, ha egy dal úgy kívánja, akár "ordítozhatok" is. Hallhattad te is, tudok "szépen" énekelni és tudok úgy ordítani, ahogy sokan szeretnének. Sőt szeretném megtanulni azt is, ahogyan a nagyon zord metál bandákban hörögnek a frontemberek, mert az is egy másfajta technikát kíván és ha tehetem, miért ne sajátítsam el azt is.

- Egyre többet tudsz a zenéről, a szakmáról,rendkívül felkészült zenészekkel muzsikálsz együtt. Mekkora részt vállalsz a dalírásból, mennyire "engednek" kibontakozni, hiszen igen karakteres muzsikusok a társaid? Hogyan születik meg egy-egy szám?
- Van úgy, hogy én viszek egy ötletet, egy szösszenetet, azután a próbateremben szép lassan összeáll az egész, mindenki hozzátesz valamit, vagy éppen lecsíp egy kis darabot, hogy a vége "kerek" legyen. A napokban vittem egy szöveget, de a dallam nem volt meg a fejemben. Tudom, hogy a fiúk már "éreznek" engem és olyan zenét írnak, ami pontosan illeszkedik az egyéniségemhez. Azért mégis csak három éve zenélünk együtt, ismerjük már eléggé egymást annyira, hogy ne legyenek vakvágányok. Ezt az egymásra hangoltságot még inkább fokozta az a munka, amit most, a második lemez készítése közben végeztünk. Mivel rock zenét játszunk, talán természetes, hogy a legtöbbször Madi érez rá a dalaimra, hiszen Ő a gitáros, és a rock gitárközpontú muzsika. Annyira stabil ez a háttér, hogy nem tudok olyan számot mondani, amiről később úgy gondoltam, vagy éreztem volna, hogy másképp kellett volna megcsinálni. Gondolj csak bele! Madarász Gábor a szólógitáros, Závodi Gábor billentyűzik, Hoffer Péter dobol, Kovács Barna basszusozik, Sántha Gábor gitározik. Ezek az emberek gyakorlatilag már mindenkivel játszottak, mindenkinek írtak zenét. Ilyen zenészekkel nagyon kicsi a lehetősége a tévesztésnek.

- Boldog vagy?
- Húúúú! ... Igen. Boldog vagyok! Tudod miért? Mert újra van célom! Képzeld el, amikor egy nagyon régen dédelgetett álmod megvalósul, ráadásul úgy, akár a mesében! Aztán elgondolkozol, hogy most mi lesz, hogyan tovább? Ezt nem mertem bevallani senkinek, de volt egy pillanat, vagy egy időszak, amikor úgy éreztem, helyben topogok, az egész egy állóvíz. Most megint vannak céljaim, megint küzdhetek, harcolhatok, mehetek előre, lehetek még jobb, ismét megtaláltam az életem mozgatórugóját. Igen, boldog vagyok!
 

Fityu