Nem mondhatnám, hogy meg szoktam ijedni. Az embert megerősíti az, amikor szinte minden nap találkozik egy-egy új problémával, megoldásra váró feladattal, sőt gyakorta szembesül a Mission Impossible kategóriájú kihívásokkal, s ahogy a régi mondás tartja... ami nem öl meg, az megerősít. Mivel egész életemben előre néztem, nem szeretem és nem is tűröm azt a fajta gondolkodásmódot, mely szerint a múlt pillérein üldögélve, mellveregetés és lábaink lóbálása közben kijelenthetjük, hogy nekünk ez, vagy az már jár. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik hasonlóan látják a világ dolgait, mint én. Osztozni tudunk az örömeinken, eredményeinken, bánatunkon, bosszúságainkon. Segítjük egymást, ahol és amíg csak tudjuk, s ahol már ez sem elég, ott tiszta szívből együtt érzünk, és nem hagyjuk a másikat elesni.
Sajnos a világ nagybeteg. Az általam oly nagyra tartott erkölcs, és régimódi értékrend – mely becsületről, tisztességről, hitről, szeretetről és tudásról szól – haldoklik, s a helyén születő ijesztő új rend egyetlen értékmérője a pénz és a nyomában járó hatalom. Komplett generációk hajszolják megbűvölve ezt az új „értelmét az életnek”. Ahogy nézem, olvasom, hallom a híreket háborúkról, gazdasági, politikai és emberi válságokról, rablásokról, fosztogatásokról, ön és más emberek gyilkolásáról, éhezésről és pazarlásról, bizony ezektől én is megijedek. Ha lenne egy mikrofonom és egy akkora hangcuccom, amit az egész világon hallanak, szívesen ordítanám bele, hogy Hé… idióták! Álljatok már meg egy percre! Hát nem látjátok, hogy mindez hova vezet?! Persze ez csak amolyan költői kérdés lenne, mert pontosan tudom a választ… nem látják és nem is akarják észrevenni, de leginkább nem érdekli őket.
„Réges régen a kínai vezetők megkérdezték Konfucis-t. Mitől várhatnánk, hogy a világ dolgai jobbra forduljanak? Ő azt felelte, hogy ahhoz nagy államférfiakra van szükség. A vezetők visszakérdeztek. Honnan szerezzünk nagy államférfiakat? Konfocius azt válaszolta, hogy építsetek iskolákat. Megint csak visszakérdeztek. Jó, jó… de mit tanítsunk az iskolákban? A válasz megdöbbentette a vezetőket… hát zenét, éneket, táncot és művészeteket, mert a lélek egyensúlya csak így fejlődhet ki egy emberben, s ez elengedhetetlen ahhoz, hogy naggyá válhassanak.”
Ezzel az idézettel igazából csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint a jövőre kell fókuszálni, mert a mai kor embereinek nagy része már beprogramozódott a jelen elvárások szerint. Ebben a helyzetben a legtöbb, amit tehetünk, hogy megóvjuk azokat a baráti társaságokat, tudatos, vagy ösztönös szövetségeket, amelyek ismerik, őrzik, tevékenységeikkel, viselkedésükkel és létezésükkel példákat mutatnak, hirdetik és tanítják a valódi értékeket.
A barátság lehet a kulcsszó, minden abból indul ki. Akinek vannak barátai, az jó úton jár. A barátok megléte automatikusan önzetlenséget gerjeszt, és az már a többi pozitív folyamatot is elindítja. S éppen a barátok figyelmeztethetik az embert, ha rossz irányba indulna, s amikor úgy érezi, hogy minden elveszett, ki más tarthatná benne a lelket. Ráadásul a barátság sokkal többszínű, mint azt a legtöbben gondolnák… létezik életre szóló, jó szomszédi, munkahelyi, és még hosszan sorolhatnám, de egy biztos nem a lusta, nemtörődöm embereknek találták ki, mert a barátságot folyamatosan ápolni kell, hogy gyarapodjon, erősödjön.
Lassan véget ér a 2008-as év is. Túl vagyunk a Hangfoglalás Magazin első évén, harmadszor rendeztünk Hangfoglalás Kiállítást, tizenötödször Gitármánia Tábort, sokat zenéltünk, írtunk, tanítottunk, rendeztünk, szerveztünk, kereskedtünk, hangosítottunk, felvételeket készítettünk, világítottunk és még megannyi elképesztő feladatot hajtottunk végre, óriási erőket és energiákat megmozgatva.
Szeretném, ha tudnátok, hogy milyen nagyra értékelem a munkátokat és az erőfeszítéseiteket, az összes olyan közös tevékenységeink során, melyeken a mögöttünk álló esztendőben dolgozhattam veletek. Korábban sem rejtettem véka alá ezzel kapcsolatos érzéseimet, s most is csak ugyanazt tudom megismételni… óriási megtiszteltetés számomra, hogy veletek dolgozhattam, s hogy sokatok barátja lehetek.
Szeretném most mindezt megköszönni nektek és ugyanezzel a lendülettel Békés Karácsonyi Ünnepeket, valamint Boldog Új Esztendőt kívánni!
Barátsággal és tisztelettel: Andrásik Remo
2008. december
Hangfoglalás Online Hang- és Hangszertechnikai Magazin
Instrument Reklám © 2012